Halmai Tamás: Az anyagtalan morfológiája. Esszék, kritikák (Pécs, 2014)
Messziről jött mondat - Az anyag gyermekei (József Attila és a szegénység)
ros nélkülözés lelki-szellemi veszteséghez vezet; a materiális hiányból mentális hátrány származik. Testet, lelket, szellemet nyomorító állapotról van szó; s e többességnek megfelelően a történelmi válaszkísérletek is - a szegénység teológiájától a forradalmi ideológiákig - sokszínűséget, sokirányúságot mutatnak. A politika jobbadán gyakorlati megoldásokra tör, a művészet hol vigasztalni, hol mozgósítani próbál, a vallások s egyéb metafizikus tradíciók az elfogadás és lemondás derűjével biztatnak. A szegénység és nyomorúság irodalma modern literatúránkban fontos, fajsúlyos vonulat. A Hét krajcár, a Kincskereső kisködmön, a Puszták népe, A látogató vagy későbbről például Tar Sándor novellisztikája és Parti Nagy Lajos tárcaművészete azt sejteti, hogy a kétkezi munka s kétkezi munkanélküliség bemutatása a prózaforma részletező tágasságát kívánja meg, a társadalmi problematika, a közösségi horizont, a szociális részvét a leírás és elbeszélés számbavételi képességét igényli. A közösségi-közéleti dilemmák magas színvonalú megfontolása költői alkotásokban ritka eset. József Attila (1905-1937) költészetét ezért is kell különös becsben tartanunk. József Attila szegénységköltészete Ahogy a 19. században Petőfi Sándor, a 20.-ban József Attila lett az a költő, akinek beszédmodora, formakincse, versnyelvi magatartása nemcsak a következő lírikusi nemzedékek művészi praxisát, de az általános versízlést és költészeteszményt is egyedülálló eréllyel befolyásolta. Jelentőségét magyarázhatja, hogy költészeti stílusok, versnyelvi irányok, esztétikai iskolák (mint a szecesszió, a szimbolizmus, az avantgárd, a tárgyiasság, az újklasszicmus és az új népiesség) hangolódnak egybe művészetében; de világképi-létbölcseleti értelemben is szintézisteremtő életműről beszélhetünk (hiszen a belső valóságot értelmező freudizmus s a külső környezetet elemző marxista gondolat éppúgy megjelenik benne, mint a létértelmező teljességet célzó egzisztencializmus). Nem meglepő, hogy a század második felének költői paradigmái hovatovább ebből az életműből ágaznak szét. (Sok mindenre, majdnem mindenre gondolhatunk - az újholdas poézisektől Nagy László népies-vallomásos versein s a korai Tandori absztrakt hermetizmusán át az elhíresült Petri-interjúig, amely a József Attila-i hagyomány folytathatatlanságát vélelmezi.) József Attila a klasszikus költői toposzokkal (Isten, szerelem, halál) legalábbis egyenrangúan kezeli a társadalmi tematikát; s ezzel - Petőfi és Ady után - a közösségi költészet új távlatait nyitja meg. Lírájában a szegénységfogalom és „szegénységpoétika” változásai pályaszakaszokat tesznek elkülöníthetővé; a következőkben erre hozok példákat, némi kommentárral. 16 ■