Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig (Pécs, 2017)
Előszó
Előszó „Azért olvasok, hogy éljek. Már nagyon korán olvastam: nem ettem, olvastam. Mindig is bennem volt, anélkül, hogy tudomást vettem volna róla, hogy szövegből táplálkozom.”8 Vajon hogyan lehet az olvasott szövegből táplálkozni, az olvasás segítségével élni? Az idézetet tartalmazó esszében a szubjektivitás lacani értelemben vett nyelvben, nyelv által való felfedezése, a Cixous korán elvesztett édesapjához fűződő meghatározó viszony, valamint az algériai zsidó diaszpórához tartozás problémája fogalmazódik meg. Ebben a kontextusban kap központi szerepet a nyelv mint az írásból és olvasásból táplálkozó szelf túlélő eszköze. A nyelv, a szöveg az olvasás és írás formájában átveszi a tápláló anya szerepét, fölveszi a harcot a veszteségélmények és a gyökértelenség traumáival is. Cixous alkotói pályáján mindvégig jelen volt a szubjektum, a nyelv és az írás-olvasás viszonyrendszerére fókuszáló gondolkodásmód, s néhány jellegzetes, a pszichoanalízis számára is kiemelt fontosságú téma (például apa, halálösztön, nőiség, zsidóság). A műveiben megszövegezett posztmodern, decentralizált szubjektum az emlékezés, az elfojtott tartalmak, a traumák, az azonosságzavar és a szelf megalkotásának vágya, a fikcionalitás és az önéletrajzi referencialitás tükrében körvonalazódik.9 Cixous munkássága felhívja a figyelmünket arra, hogy amikor olvasunk, fontos találkozásokat élhetünk meg, tapasztalatainkat, élményeinket, saját életünket keressük a Másik írásában, megoldást keresünk a könyvben problémáinkra, válaszokat a Ki vagyok éri! kérdésre. Kérdés, hogy a ma embere tud-e így viszonyulni az olvasáshoz, képes-e úgy írni és olvasni, hogy mások történeteivel, szövegeivel és a mögöttük álló sokrétű személyes élménnyel és jelentéssel való meghatározó, formáló erejű találkozások, mélyen emberi élmények teremjenek a nyomában. Az utóbbi években gyakran hallunk borúlátó véleményeket a mai kor átlagemberéről, akinek az életében általános és természetes jelenséggé vált a könyvek hiánya, akit sokkal izgalmasabb, harsányabb, „színes szélesvásznú” megaprodukciók, technológiai fejlesztések és technikai eszközök kötnek le. A pedagógustársadalom egyelőre alig tud mit kezdeni a digitális bennszülöttekkel, akik rosszul reagálnak a bal agyféltekéhez köthető lineáris, szeriális, verbális feldolgozást kívánó feladattípusokra és tanításmódra (nem beszélve a hagyományos kötelező olvasmányokról), jobb agyféltekés vizuális-absztrak8 Cixous 1986. 29. 9 Az egyik legszebb, magyarul is olvasható példa: Héléne Cixous: Egy igazi kert (Cixous 2007) 9