Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig (Pécs, 2017)
Terápiás célú olvasás és írás - biblioterápia - A biblioterápiás hatás és élmény összetevőiről
.Azért olvasok, hogy éljek’ hasonlít arra, mint amikor egyéni terápiában egy mű kapcsán arról beszél a kliens, hogy mi jut eszébe a műről, de aktív terápiás feladatként változatlan formában, csoportos terápiában is elképzelhető, amit Holland csinált. Itt jön az érdekesség, ami nagyban segíthetné a biblioterapeutát, aki gyakran nehezen találja meg (ha egyáltalán keresi) az eredmény mérésének módjait. Holland az írás mellé interjút készített a résztvevőkkel, olyan kérdésekkel, mint például: „Mondd el a történetet saját szavaiddal!” „Hogyan éretté! X szereplő irányában?” „Szerinted mit jelent ez a kifejezés, idézet?” A feltett kérdéseknek a szabad asszociáció megindítása volt a célja. Az interjúkat Holland projektív személyiségtesztekkel (TAT, Rorschach) egészítette ki, ami nagyon hatásos lehetne a biblioterápiában is, amennyiben a terapeuta rendelkezik a dekódoláshoz szükséges háttértudással. Ezekből rajzolódtak ki azok a vizsgált egyénekre jellemző mintázatok, amelyek a műértelmezéskor, az egyénileg eltérő, sajátos jelentésadásokkor is tettenérhetőek voltak. Holland később egy ún. Delphi-szemináriumba vonta be a vizsgált hallgatókat, melynek célja az önismeret fejlesztése volt. Ekkor a diákok és tanárok egymással osztották meg irodalmi művekkel kapcsolatos szabad asszociációikat, ami megint nagyon hasonlít egy biblioterápiás csoportra. Holland ezeket a szabad asszociációkat olyan szövegként használta, amelyekre a csoport ugyanúgy reagálhatott, mint korábban az irodalmi szövegekre. Ekkor hasonló törvényszerűségre bukkant, mint a befogadó-mű viszonyban: más emberek reakcióinak érzékelése mindenkinél a saját identitás függvénye, variációja az egyén identitástémájának. Ha figyelembe vesszük, hogy a csoportos terápiában általában milyen fontosak a csoportban zajló dinamikus folyamatok és az egymás viselkedésére és közléseire adott reakciók, illetve azok megfigyelése és értelmezése a terapeuta részéről, akkor ez a belátás is nagyon jól hasznosítható a biblioterápiában. Befogadáslélektani törvényszerűség, hogy olvasáskor fantáziákat, elhárításokat és jelentéseket társítunk a szöveghez, méghozzá mindenki a saját stílusában. A személy cselekedetei, kijelentései, gondolatai (például különböző irodalmi művek kapcsán) olyan altémákba, témákba rendezhetők, amelyek végül egy központi identitástéma meghatározásához vezetnek.199 Holland szerint, aki szépirodalmi szövegekkel kapcsolatos befogadási folyamatokat 199 Holland 1990. 250-251. 168 T