Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs (szerk.): A Magyar Királyság a késő középkorban - Árkádia Kiskönyvtár. Történelem 6. (Pécs, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás király és kora. A király személye és az ország irányítása
mátyás király és kora állt újra a király mellé, gyengítve ezzel ellenfelei táborát. A Hunyadi-fiú mai megoldásokat is meghazudtoló marketing eljárása olyannyira sikeres volt (tegyük hozzá, e megoldás máig ható ismeretében múlhatatlan szerepe volt a remek tollú Antonio Bonfininek, a király későbbi történetírójának), hogy az 1990-es évek végéig még az utókor történészeit is megtévesztette. Mindössze negyedszázada bizonyosodott be minden kétséget kizáróan, hogy Körmendnél valójában csak egy, Mátyás számára kudarccal végződő csata zajlott. A zendülés elhárítása után a következő feladat az 1440 után Bécsben őrzött Szent Korona visszaszerzése volt. Ennek kapcsán aligha kerülhetjük meg azt a kérdést, amit általában a tankönyvek szemérmesen elhallgatnak, vagy legalábbis nem mondják ki egyenesen: a Habsburg család magyarországi trónigényének eredete a Mátyás király és III. Frigyes császár által 1463-ban megkötött, elsősorban a korona visszaszerzését lehetővé tévő, úgynevezett bécsújhelyi békéig vezethető vissza. Ebben a koronáért fizetendő horribilis, 80 ezer aranyforintot (ez az összeg a királyság akkori éves bevételének közel harmadát jelentette) kitevő összeg mellett Mátyás megígérte (s persze Frigyes is csereképpen), hogy esetleges magtalan halála esetére Frigyes vagy utódai örökölhetik országát. Aligha hihette húszesztendősen, hogy halálakor csupán egyetlen törvénytelen fia lesz, ráadásul tudni való, hogy III. Frigyesnek akkor már élt egy fia, az ekkor négyesztendős, s később a császári trónon őt követő Miksa. Ugyanezt a passzust azután az 1491. évi pozsonyi béke is meg- a magyar királyság a késő középkorban 1 65