Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs (szerk.): A Magyar Királyság a késő középkorban - Árkádia Kiskönyvtár. Történelem 6. (Pécs, 2022)
Pálosfalvi Tamás: Magyarország politikai történetének vázlata, 1440–1457
magyarország politikai történetének vázlata, 1440–1457 megszabadultak a gyűlölt Cilleitől, aki a király oldalán, seregének élén érkezett Nándorfehérvárra 1456 novemberében. A grófot, akit a királlyal és néhány kísérővel beengedtek a várba, lekaszabolták, a rémült királyt pedig Temesvárra hurcolták, ahol megígértették vele, hogy se Cillei haláláért nem áll bosszút, se a királyi jövedelmek felhasználását nem firtatja a továbbiakban. Az ország azonban a Cillei-gyilkosság nyomán végzetesen kettészakadt, és egyértelmű volt, hogy vagy a király szorítja engedelmességre a Hunyadi-pártot, vagy a Hunyadi-párt szabadul meg a királytól. A jelek szerint Szilágyi Mihály az utóbbi álláspontot képviselte, és tervéhez megnyerte unokaöccse, Hunyadi László támogatását is. V. Lászlót Budán akarták letartóztatni, bár az nem világos, mit kívántak kezdeni az uralkodóval. Az sem bizonyos, hogy Szilágyi melyik unokaöccsét akarta a trónra ültetni, bár okunk van feltételezni, hogy Mátyást. A dolognak azért nincs jelentősége, mert Újlaki Miklós, korábban Hunyadi szövetségese, akit ugyancsak megpróbáltak bevonni az összeesküvésbe, felfedte a tervet Lászlónak, aki így csírájában fojtotta el a merényletet. Hunyadi Lászlót halálra ítélték és kivégezték, Mátyást a király 1457 júniusában magával hurcolta Bécsbe. Magyarországon ismét kitört a polgárháború a király Újlaki és Jiskra vezette hívei, valamint a Hunyadi-párt között. A harcok ezúttal csupán néhány hónapig tartottak. László király a Bécsben őrzött Hunyadi Mátyás mellé rendelte János váradi püspököt is, akinek jelenléte garanciát jelentett arra, hogy az ifjú Hunyadinak nem esik bántódása. A király „Vajdafi” Mátyás személyében az a magyar királyság a késő középkorban ! 55