Herczog Noémi: KUSS! Feljelentő színikritika a Kádár-korban - SziTu Színháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2022)
III. AZ ÜGYÉSZ - A „zűrzavart tápláló” előadás. Németh László: Széchenyi (1957)
Az ügyész Mert a most következő esettanulmányokra egyaránt jellemző, hogy a konszolidációs politika megszilárdulása előtt, vagy annak szüneteiben szenvednek el retorziót. Az újságíró pedig hol kritikán, hol riporton keresztül emel vádat, amely több esetben nem is művészeti, hanem a politikai csoportosuláshoz kötődő „bűnelkövetés”, ezért is bizonyulhatnak a most következő feljelentések – rendhagyó módon – performatív aktusnak. A „zűrzavart tápláló” előadás Németh László: Széchenyi, r.: Ádám Ottó, Madách Kamaraszínház (1957) Az 1956–1963 közötti időszak zavaros jellegét bizonyítja, hogy az előző fejezetben felidézett Fáklyalángéhoz (1952) hasonlatos történet 1957-ben is előfordul. Németh Lászlónak – „az időszak egyik reprezentatív írójának-drámaírójának”425 – sokáig nem engedélyezett Széchenyijét végre színpadra állítják, majd váratlanul és szokatlanul hamar leveszik a Madách Kamaraszínház műsoráról. Az intézkedés az író – és a hozzá hasonló, potenciális „eltévelyedők” – okulására szolgál: lám, sem a József Attila-díj (1952), sem a Széchenyi bemutatásának évében kapott Kossuth-díj nem jelent garanciát a rendszer támogatására. Eseti alapon dől el a művek és az alkotók sorsa, Németh fokozatosan kerül közelebb a párthoz. 1957. május 14-én volt a Széchenyi premierje, május folyamán még hétszer játszották az előadást (körülbelül háromezer ember láthatta), utána azonban nem ment többet. A betiltás a kortárs közönség számára olyannyira nyilvánvaló tény, hogy a Film 425 Nánay István: A Galileitől a Sirályig. Szubjektív színháztörténelem. Rubicon, 2004/8–9. 97. 214