Herczog Noémi: KUSS! Feljelentő színikritika a Kádár-korban - SziTu Színháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2022)
III. AZ ÜGYÉSZ - A végrehajtó. A boglári ügy (1973) - Feljelentő zsargon I. Törvénytelenek
A végrehajtó Négy évvel a betiltást követően már találkozunk egy happeninggel a József Attila Művelődési Központban is: Ladik Katalin és Balaskó Jenő közös estjéről a Magyar Hírlap közöl fenyegető írást 1970-ben.619 A következő heti Élet és Irodalomban Nagy László költő száll vitába a cikket: „Gúnyosan ítélkező írásnak”620 nevezi, és elutasítja a gondolatmenetet, amelyben G. Szabó (nem azonos Szabó Lászlóval!) elvitatja Balaskó Jenő műveinek vers mivoltát. A József Attila Művelődési Központ igazgatója, Simándi József pedig arra kényszerül, hogy igazoló jelentést írjon a minisztériumnak, amelyben jelzi, hogy normál helyzetben nem szoktak happeningeknek helyet adni, inkább a szocialista realista költészetet pártolják. Állítja viszont, hogy a happeningen nem történt rendbontás, noha elismeri, hogy Ladik Katalin valóban medvebőr jelmezt viselt az egyik szám alatt.621 Ladik ellen egyébként az 1977-es jugoszláv politikai fordulat évében a Vajdaságban is kampány indul a helyi rádióban 1970-es és 1971-es happeningjei, előadóestjei miatt.622 A happening tehát ezekben a (korábbi) esetekben is mint művészeten kívüli, kriminális kategória szerepel. 619 G. Szabó László: Happening. Magyar Hírlap, 1970. 06. 11. 6. 620 Közli a Happening című cikk fotóját és hivatkozik rá: Csak radikálisan lehet. Mikola Gyöngyi és Ladányi István beszélgetése Ladik Katalinnal. A beszélgetés 2010. április 23-án készült a szegedi Grand Caféban, a Symposionmozgalommal foglalkozó Szymposionon. Ex Symposion, 2010/72. 1–12. 5. 621 Simándi József: Igazoló jelentés Molnár János Miniszterhelyettes elvtársnak. Budapest, Országos Levéltár, iktató: 904/1970. 1970. 06. 11. Idézi: Csak radikálisan lehet. i. m. 10–11. 622 „Erkölcstelennek bélyegeztek meg, hivatkoztak híressé és hírhedtté vált előadói estjeimre, tehát hat-hét év után kitalálták, hogy én erkölcstelen vagyok, hogy szégyent hozok a pártra, a rádióállomásra mint politikai intézményre és a szakmánkra. És nagyon komoly következményei lettek ennek. [...] Kis híján elvesztettem a munkahelyemet, a gyereket el akarta venni tőlem a férjem” Csak radikálisan lehet. i. m. 5. 289