Herczog Noémi: KUSS! Feljelentő színikritika a Kádár-korban - SziTu Színháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2022)
IV. A SZABADULÓMŰVÉSZ - Az önfeljelentő. Koltai Tamás és egy színházi vita (1973) - „Nem vagyok kritikus!”. A Weöres-affér (1975)
Fordított feljelentés ben megerősödött a népi ellenzék. A cikk pedig egyértelműen bírálja az aczéli kultúrpolitikát: kérdés, hogy milyen irányból teszi. A szövegből ugyanis nem olvasható ki nyílt szembehelyezkedés a szektás fordulattal. A játékos, metaforikus felütés Weöres Sándor életműve hajójának „elsüllyedéséről” sejteti ugyan, hogy itt a szerző a magyar kánon elvárt békéjébe nem illeszkedő irodalmi pamflet avantgárd tradíciójához kíván csatlakozni; Nyerges András kifejezésével a „gorombaság esztétikájának”925 mozgalmához, amely azért száll harcba, hogy a kritikában a minőségérzék és a szókimondás diadalmaskodjon az illendőségen (József Attila: Az istenek halnak, az ember él; Kosztolányi Dezső: Különvélemény Ady Endréről). De Szilágyi Ákos egy alapvetően apolitikus költészetről szólva érvel az olasz marxista szerző, Antonio Gramsci terminológiájával (vö. „gyakorlati materializmus”), és veti fel az életmű illeszkedésének – azaz éppen illeszkedése hiányának – kérdését e materializmushoz. A terminológia alighanem szándékosan kerüli a marxista megnevezést, és használja a sztálinizmust a marxizmuson belül demokratikus irányból kritizáló terminust. De vajon egy uralkodó ideológiáját tekintve névleg marxista rendszerben mennyire lehetséges világnézeti kritikát művelni anélkül, hogy az írás azt a (téves) benyomást keltse, hogy a szerző leleplezi egy életmű idegenségét e névlegesen képviselt ideológiától? Még akkor is, ha a gyakorlatban e kultúrpolitika vezetősége számára ennek az idegenségnek nincs már jelentősége. Ha egyelőre leválasztjuk a kontextust, és a szöveg szoros olvasásánál maradunk, akkor a pamflet általános félreértésének 925 Nyerges András kötete közli híres írók vitriolos írásait, amint leszámolnak a fennálló kánonban egyoldalúan elismert alkotókkal, akiknek elismertségét túlzónak tartják. Vö. Nyerges András: A gorombaság esztétikája és etikája. In: Uő (szerk.): Gorombaságok könyve. Budapest, Helikon, 1999. 5–10. 431