Herczog Noémi: KUSS! Feljelentő színikritika a Kádár-korban - SziTu Színháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2022)
IV. A SZABADULÓMŰVÉSZ - Az önfeljelentő. Koltai Tamás és egy színházi vita (1973) - „Nem vagyok kritikus!”. A Weöres-affér (1975)
A szabadulóművész pamflet-kritikám ösztönző mintája, műfaji előképe a huszonöt éves József Attila 1930-ben megjelent (1975-ben én is épp huszonöt éves voltam) »tárgyi-kritikai tanulmánya« volt Babits Az Istenek halnak, az Ember él című kötetéről. (Ráadásul Weöresnek indulásakor egyértelműen Babits volt a Mestere.)1930 Csakhogy Tandorival és Zelk Zoltánnal ellentétben Weöres Sándor 1975-ben tekintélyszemély az irodalmi mezőben. Akkor és utólag egyaránt a polgári irodalom szent és érinthetetlen alkotójának tűnik fel, hiszen Szilágyi Ákost is Weöres Egybegyűjtött Írásainak harmadik kiadása alkalmából kérik fel cikkírásra. A Kritika egyik szerkesztője, Hajdu Ráfis Gábor első hozzászólásában kiemeli, hogy a szerkesztőség termékenynek gondolta elhelyezni az egyoldalúan rajongó Weöres-kritikák mellett Szilágyi Ákos e rajongással aligha vádolható, noha hasonlóképpen kategorikus írását. Hátha a cikk megakadályozza, hogy „liturgikusan szentté avassa az elvtelen, eklektikus rajongás a közvélemény előtt Weöres Sándort, akinek igazi tehetségét, lírai teremtő erejét mi is [a szerkesztőség] nagyra becsüljük.”931 Vagyis a lap kimondott célja az írás megjelentetésével ugyanaz, mint a kritikusé: hogy lemossa a „mitikus” mázat a kortárs életművekről. Mert ha egy esetleges szigorodástól lehetett is tartani, Weöres pozícióját ekkoriban már aligha érhette bántódás. Voltaképpen már a konszolidáció kialakulásának kezdetén, 1964-ben sem érte, noha akkoriban néhány rendszerelkötelezett olvasó levélben fordult az MSZMP illetékeseihez, amiért az Új Írás megjelentette a költő „pornográf” Antik eklogáját. Az akkori vád az volt, hogy a vers alkalmas lehet az „ifjúság megrontására”. Továbbá „hazafias üdvözlettel” köszönti levelében „Kádár Elvtársat” az ifjúság „erkölcsi nevelését” féltő Nyuli József. Egy tanár, Sík Ist 930 Szilágyi Ákos: Weöresről újra és újra. Parnasszus, 2007. Tél, 64–70. 65–66. 931 Hajdu Báfis: Érvelő vitákért. i. m. 11. 436