Katus László: Európa története a középkorban. Mmásodik, javított kiadás (Pécs, 2021)
HARMADIK RÉSZ A KÉSŐ KÖZÉPKOR - VII. KELET-KÖZÉP-EURÓPA
534 ■ Kelet-Közép-Európa az alája tartozó területek nemességére maradt Nándorfehérvár megvédésének feladata, meg arra a húszezernél is több önkéntes keresztesre, akik a péterváradi táborban várták Hunyadi megérkezését. A török július 21-én indított döntő rohamot a vár bevételére, de a rohamot az ostromlottak visszaverték. Másnap a keresztes csapatok, harcvágytól égve, kitörtek a várból. A véres küzdelem belenyúlt az éjszakába. Mire megvirradt, a török sereg táborát hátrahagyva elmenekült. A nagy diadal hetven esztendőre vetette vissza az ország határaitól a török hódítást. A győzelmet azonban Hunyadi nem tudta kiaknázni, mert ő és nemsokára Kapisztrán is pestisjárvány áldozata lett. Hunyadi János halála után a Hunyadiak ellenfelei végérvényesen le akartak számolni a Hunyadi-párttal. De hiába végeztették ki Hunyadi idősebb fiát, Lászlót, Mátyást pedig hiába hurcolták Prágába, V. László 1457-ben bekövetkezett váratlan halála után a magyar köznemesség Szilágyi Mihály vezetésével az alig 15 éves Hunyadi Mátyást (1458–1490) emelte az ország trónjára. Az ifjú uralkodó nagy eréllyel kezdett hozzá a rendteremtéshez. Főpapok és nagyurak helyett alacsonyabb származásúak kerültek a központi bíróságok, a kincstartóság és a királyi uradalmak igazgatására, az újonnan létrehozott budai udvarbíróság élére, akiken keresztül Mátyás, a királyi tanács kikapcsolásával, szabadon rendelkezhetett e fontos kormányszervekkel. A csalódott bárók III. Frigyeshez fordultak segítségért, aki 1459 kora tavaszán haddal tört Nyugat-Magyarországra, s Németújvárott magyar királlyá választatta magát. III. Frigyes kísérletének meghiúsulta után a királyi hadak 1460–1461-ben Jan Jiškrát (†1470) is kifüstölték váraiból, mire 1462 májusában kiegyezett Mátyással. Ezzel a felvidéki cseh uralom egyszer s mindenkorra megszűnt. Jiškra emberei királyi zsoldba álltak (ezek vetették meg Mátyás idegen zsoldosseregének alapjait). Az immár ismét egységessé vált országban Mátyás rögtön hozzákezdett az arisztokrácia sorainak átrendezéséhez. Abba olyan személyeket emelt be, akik neki köszönhették felemelkedésüket, s feltétlen hűséggel kötődtek hozzá. Itt indult azoknak az arisztokrata családoknak – a Szapolyaiaknak, a Báthoriaknak – a karrierje, akiket a következő fél században az ország kormányrúdjánál látunk majd. Szapolyai Imre (†1487) nádor hatalmas birtokokat szerzett, nagy vagyonra is szert tett. 1463-ban elbukott a független Bosznia. A szultáni had elvonulása után még az év telén Mátyás személyesen vezetett hadjáratot a tartományba, elfoglalta Jajcát, Kljucsot, Banja Lukát. A boszniai várak megszerzésével Mátyás kikerekítette és befejezte a Zsigmond által megalapozott határvédelmi rendszert. E határvédelmi rendszer gerincét a két, egymással párhuzamosan, egymástól mintegy száz kilométernyi távolságban húzódó végvárlánc alkotta. Ennek a rendszernek legszilárdabb pontja a Nándorfehérvár körüli centrum, a leggyengébben védett Erdély volt. A végvárak között és mögött a legkülönbözőbb eredetű és harcértékű mozgó alakulatok helyezkedtek el. Nagy szerepet játszottak a határvédelemben a Magyarországra menekült, s a Délvidéken letelepített szerb urak. A szerb parasztok adták az egyre nagyobb szerephez jutó huszárság és a dunai-szávai naszádos flottilla emberanyagának zömét. Matthias Corvinus mellképe (lombard szobrász alkotása)