Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig (Pécs, 2014)

Kelj fel, komám, ne aludjál!

2003 KELJ FEL, KOMÁM, NE ALUDJÁL! ■ A történelmi Jancsó-kavalkádok sora az ezredforduló után is folytató­dott. Közel negyven évvel az így jöttem forgatása után egy újabb „felszaba­dulási emlékfilm”. Avagy inkább megszabadulásról és elszabadulásról van itt szó. Megszabadultunk idegen megszállóinktól, cenzúrától, dramatur­giai tanácstól, számonkérő kritikától - mindentől, ami korlátozta életün­ket, és elszabadult a fantáziánk, összekavarodott bennünk minden, ami csak az elmúlt negyven, négyszáz vagy még több év során velünk megesett. Jancsó és Hernádi megint (de nem utoljára: lásd a következő, A mo­hácsi vész című filmjüket) belelendültek. Ha történelem, legyen abszurd. Keverjünk és rázzunk össze mindent, s bízzuk az események menetét két bevált bohócunkra, Kapára és Pepére (kiket már inkább így ismer a nagyér­demű, s nem Mucsi Zoltánként és Scherer Péterként). Afféle lássuk ura­misten - szigorúan a történelem istenéről, no, jó, talán csak a múzsájáról van szó. Szegény Clio, kapkodhatja a fejét. Hogyan is kerülhet egy négyü­léses, megduplázott tandemre nyilas és zsidó, magyar és orosz katona? S hogyan olvashat fel a fasiszta számonkérőszék bírája Kádár Jánosnak cím­zett feljelentő levelet? Vagy ezek az ügyek és személyek valamiképp mégis összefüggenek. Nem láttunk elégszer kommunistának szegődő kisnyilast, politikai szélkakast, jó és rossz köpönyegforgatót. Nem voltunk-e hadifog­lyok szép modern Erzsébet hidunk kellős közepén, míg egy megszálló is hazánk földjén tartózkodott? így jöttünk, ebből lettünk, és ma sem tudunk szabadulni a minket ­­agyunkat, érzéseinket, tetteinket - megszállt történelmi rémlátomásaink­tól. A múlt folytatódik. A két nagy öreg, a szemüveges Hernádi és a pipás Jancsó sok-sok frissiben szerződtetett ellenkultúrából vett sztárral (Emil Rulez, Lovasi Zoltán, Burzsoá nyugdíjasok) gondoskodik róla, hogy ne legyen nyugodt éjszakánk, ha már nappalonként oly birkamódra tűrjük, hogy szabadságunk korlátozásával újra csak megcsúfoljanak. 276 ■----------r

Next