Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig (Pécs, 2014)
Az első
AZ ELSŐ ■ Címével szöges ellentétben Cserépy László filmje lett az utolsó befejezett alkotása egy hosszú filmtörténeti korszaknak. A német megszállás idején forgatták, 1944 nyarán, s októberben volt a premierje, amikor Magyarország területén már szovjet csapatok harcoltak. Az országot rövidesen lángba borító háború gyorsan feledtette a film békés, ám megfontolásra érdemes tanulságait. Cserépy rendező és Hegyi Barnabás operatőr ugyanis szakított az addigi romantikus, s valljuk meg, sokszor hamis, hazug faluábrázolással. Érzékenyen, képileg is hitelesen mutatták be a magyar vidék életét. A népi írók táborához tartozó Kerecsendi Kiss Márton ötletadó műve alapján készült film szembefordulást és tiltakozást képviselt. Az író a szélsőjobboldali körök kedvencévé vált, s így társadalombírálata különös fénytörést kapott. A kitűnő színészi alakításokban gazdag film története a gyermek utáni vágy körül forog. Az asztalosmester ifjú feleségének nem lehet gyermeke, ezért még egy életveszélyes műtétre is vállalkozna, mert féltékenykedve látja, hogy férje mekkora vonzódást érez a falujukba került leányanya gyermeke iránt. A féltékenységnek valós oka támad: kiderül, hogy férje a leányanya gyermekének apja. Végül elmarad a veszélyes műtét, s a kisgyerek sorsa is megnyugtatóan rendeződik. Páger Antal minden szerepéből a legjobbat kicsiholó igyekezete nem meglepetés. Annál inkább az Szeleczky Zita, aki a kényeskedő budai úrilány szerepsémájából kiszabadulva nagyon is életszerű vidéki asszony tud lenni. A legnagyobb meglepetés azonban a filmen ritkán látható Rajczy Lajos. Elemi őserővel hozza elénk a szebb és jobb életre törekvő falusi asztalosmester drámáját. A sok tekintetben értékes film folytatás nélkül maradt, egy évig, 1945 őszéig, nem volt magyar filmbemutató a mozikban. 56 U ’