Nyerges András: Makó szomszédja Jeruzsálem. Történelem, politika, sajtó, irodalom 1993-2013 (Pécs, 2014)
A MÚLT LEHELETE - A József Attila-recepció lappangó adalékai (2005)
A MÚLT LEHELETE ira, hogy felszínre hozzák a még lappangó adalékokat". E sorok írója - hite szerint - épp ennek az ösztönzésnek engedett. 3. A Literatura című folyóirat 1932. júliusi számában aláírás nélküli interjú jelent meg Fellebbezés a rosszul informált tekintélyektől a jobban informált tekintélyekhez címmel Katona Jenővel, a „Márciusi Fiatalok" elnevezésű mozgalom vezetőjével, „a magyar haladó ifjúság" felfogásáról. A beszélgetés során egy kérdés azt firtatja: „Van-e az irodalomban lecsapódása irányvállalásuknak?" A válasz egyetlen érdekessége a Katona Jenő által felsoroltak névsora: „A fiatal magyar líra (Erdélyi József, Illyés Gyula, Győry Dezső, József Attila) és az újabb magyar regény (Nyíri (sic!) József, Tamási Áron) a fiatal kritikával együtt a magyar mélyrétegekkel való mélységes azonosulást és testvéri sorsközösséget hangoztatja, az érdekszövetségeket pedig tetemrehívja. Európaivá is csak a magyar rögből kinőve és fölmagasodva akar válni". Azt gondolhatnánk, nem sokat ért egy fölsorolás egyik tagjaként szerepelni - József Attila számára azonban, akit épp ekkor ért a kínos megaláztatás, hogy Babitsnak a fiatal költők legszebb 100 új versét tartalmazó reprezenzatív antológiájában mindössze két régi, rövid versével, mint a „futottak még"-szerű jelentéktelenek egyike szerepelt, ennek is jelentősége lehetett. 4. 1936. június 3-án adta hírül a 8 Órai Újság, hogy „megkezdődött a könyvnap". A Bethlen István befolyása alatt álló, ekkoriban már élesen ellenzéki lap nem is titkoltan rokonszenvezett a Szép Szó körével - talán ezért is kértek fel a Cserépfalvi Kiadó (zömmel a Szép Szó gárdája által írt) Mai magyarok - régi magyarokról című könyvhéti újdonságának recenzeálására olyan tekintélyes kritikust, mint Schöpflin Aladár. (Hogy Schöpflin és a Szép Szó viszonya egy évvel később, Schöpflin irodalomtörténetének megjelenése, illetve annak Szép Szó-beli negatív kritikája nyomán majd elmérgesedik, itt egyelőre semmi nyoma: Schöpflin külön-külön elismerően szól az idősebbik és az ifjabbik Ignotus egy-egy esszéjéről). Ami e cikket említésre érdemessé teszi, az a József Attilára vonatkozó (és sem a Bokor-Tverdota gyűjteményben, sem a Szabolcsi-monográfiában, sem másutt nem számontartott) elismerés, 42