Nyerges András: Makó szomszédja Jeruzsálem. Történelem, politika, sajtó, irodalom 1993-2013 (Pécs, 2014)
A MÚLT LEHELETE - A József Attila-recepció lappangó adalékai (2005)
A MÚLT LEHELETE sábjain József Attila új verskötetének margójára", s a szerkesztőségnek e szeretetről árulkodó gesztusa után következtek Ignotus alábbi sorai: „a múltkori Szép Szó-ba azt a megfigyelésemet írtam meg, s próbáltam Richard Wagner egy próféciájába kapcsolva kifejteni, hogy a verset ma felváltja a zene, ahogy a próza a filozófia számára marad. Jól esik, mulattat is, hogy éppen itt a Szép Szó tájékán nem zavartatja magát elméletemtől a valóság: az igaz költőnek, József Attilának új kötetével, a Nagyon fáj-jal, melyben igazi versek vannak. Még innen (hogy komolyan beszéljek) a zenének határán, de már hasonlóan a zenéhez azzal, hogy a hang jelenti bennük a jelentést, s intellektuális élmények mint érzés törnek fel s alakulnak ki formájukban, visszatérve eképp zu den Muttern, mert a gondolat is érzés, csak éppen tudattalanból tudottba emelkedve, s élesedés közben el is szegényedve". 6. Zemplényi István nevét sem az irodalmi lexikonok, sem az életrajziak nem tartják számon. Pedig volna miért: ha másért nem, hát Irodalom és társadalom (1942, Unitas kiadás) című könyvecskéjéért. A szerző azok közé az ifjú, baloldali szociáldemokrata intellektuelek közé tartozott, akiket összefoglaló néven mint ,„munkásírókat" mutattak be a negyvenes évek első felének antológiái. Idejük legfeljebb a bemutatkozásra, néhány ígéretes vers publikálására jutott, közülük ki munkaszolgálatosként, ki koncentrációs táborban végezte, alig huszonévesen. Nem csoda hát, ha a Bokor-Tverdota szerzőpáros figyelmét is elkerülte Zemplényi Istvánnak a két világháború közötti magyar és világirodalom tendenciáit összefoglaló, kurta terjedelme okán azonban csak vázlatként kezelhető áttekintése. Pedig a szerző irodalmi égboltjának egyik legfontosabb csillagképeként beszél József Attiláról. „Annak megvilágítására, hogy a világszemlélet s az ebből fakadó érzésvilág milyen különbséget hoz létre, vegyünk elő bármiféle polgári szerelmi költeményt és József Attila Flórához című versét. A költőnek úgy kell Flóra, mint „falun a vízvezeték, gyereknek a cipő", még szerelmét is a társadalmi élet anyagi tényezői alakítják ki". (8. old.) Máshol így ír: „A Thibault-k történetét csak alátámaszthatja Du Gard szélesen ömlő elbeszélő készsége. Mint ahogy József Attila Mondd mit érlelőéhez hozzátartozik a szigorúan kötött forma..." (21. old.) Lám, egy 44