Nyerges András: Makó szomszédja Jeruzsálem. Történelem, politika, sajtó, irodalom 1993-2013 (Pécs, 2014)
A MÚLT LEHELETE - A József Attila-recepció lappangó adalékai (2005)
A MÚLT LEHELETE sem vagyok az ő szemükben nagy költő, az talán csak azért van, mert nem adtam nekik oda a szenvedéseimet kirakati tárgynak". Miért, József Attila talán annak adta oda? 11. Anyilas újságírás egyik legádázabb figurája, Marschalkó Lajos 1944. június elsején a Függetlenség hasábjain köszöntötte „A magyar könyv napját". Nála is megjelenik és így fest a József Attila-történet: „Rossz volt a híre mindenkinek, aki nem tartozott a törzsi szövetséghez, akiről föltehető, hogy nem teljesen baloldali... A szakszervezeti izraeliták még a kommunista József Attilát sem tartották egész megbízhatónak, mivel kereszténynek született szegény. Természetesen ezt sohase mondták meg ilyen nyíltan. Tehetségtelen: mondták ki a zordon és fölénytől dagadó ítéletet a feltörekvő magyar fiatalokra, de azokban a kiadóvállalatokban, liberális redakciókban, ahol élet-halálról döntöttek, ahol a magyar szellemi élet arculatát kialakították, a leggügyébb zsidó gyermeken is rögtön észrevették, hogy az irodalmi zsenialitás veleszületett marsallbotját (sic!) hordozza magával". 12. Olvasók és kutatók egyaránt remélik, hogy akad majd valaki, aki fáradságos munkával létrehozza az 1945 és 1989 közötti évek József Attila-recepcióját tartalmazó pót „Bokor-Tverdotát". Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy sejtsük: szívmelengető adalékok és vérlázító rágalmak, új értelmezések és kisajátító átértelmezések aránya abban se lesz nagyon más. (2005, Egyenlítő) 48