Murányi Gábor: A sajtó szövedéke. Huszadik századi laphistóriák (Pécs, 2018)
Lapok, esetek / hatalom és sajtó
Lapok, esetek / hatalom és sajtó biztonsági vonalmunka” 1958 elején kapcsolt nagyobb sebességre. Az ekkortól már a határokon túlról is folyamatosan érkező, bizalmas ügynöki jelentések, valamint az emigráns sajtó elemzései arra mutattak, hogy a belügyi szerveknek mégis lehet keresnivalójuk a SZER-től 1957 márciusában kirúgott Horváth és Vámos körül. Már csak azért is, mert az amerikai kormány pénzéből fenntartott adótól a szélsőségesekkel együtt méltánytalanul eltávolított két, ügynöknek akkor még csak kiszemelt rádiós időközben korábbi barátaival is szembekerült. Elsősorban a SZER állományában maradt Borbándi Gyulával és Molnár Józseffel, akikkel 1950-ben közösen megalapították az 1956 előtti legrangosabb irodalmi és politikai folyóiratot, a Látóhatárt. Noha a rádiónál maradiaknak voltak szolidáris megnyilvánulásaik, a szakítás bekövetkezett. A folyóirat tizedik évfolyamba lépését 1959-ben már két lap ünnepelte: a Vámos és Horváth kezében maradt Látóhatár, valamint a Borbándiék indította Új Látóhatár. A két lap közötti, a személyeskedést sem mellőző vitában az 1957-ben alakult Magyar írók Szövetsége Külföldön nevű szervezet hivatalosan nem foglalt állást. Az elnöki tisztséget betöltő nagy tekintélyű publicista, az egykor József Attilával közösen a Szép Szó című folyóiratot szerkesztő Ignotus Pál például elfogulatlanságát bizonyítandó - mindkét orgánumban publikált, s egy eddig ismeretlen fénykép tanúsága szerint a jubileum előtti hónapokban kedélyesen kávézgatott Münchenben évtizedes barátjával, Horváth-tal és az emigrációban megismert Vámossal. Az egyre komolyabb egzisztenciális nehézségekkel küszködő szerkesztőpáros a dokumentumok tanúsága szerint 1960-ban engedett a Budapestről érkező szirénhangoknak. Évekkel korábban Vámos - akit a SZER hallgatói Janus álnéven ismertek - még a puhatolódzást is visszautasította, hiába agitálta őt az e célból - „Borostyán” fedőnévvel - beszervezett és Münchenbe küldött apósa. Amikor viszont a „Darvasi” fedőnévvel szintén beszervezett apja vitt a bajor fővárosba hasonló tartalmú üzenetet, Vámos már hajlott a találkozásra a „magyarországi szervekkel”. Feltételül csupán annyit szabott, hogy erre a randevúra magával vihesse politikai elvbarátját, Horváthot. Az üzlet hamar nyélbe üttetett: a szerkesztőpáros a velük álnéven tárgyaló Maróti János őrnagy jelentése szerint „hazafias alapon” vállalta az egységesnek amúgy sem nevezhető irodalmi emigráció - ahogy a belügyi szleng fogalmazott - bomlasztását. Cserébe az államvédelem fedezte az „új hangú” Látóhatár nyomdai és terjesztési költségeit, a szerkesztők pedig fejenként havi 500 márkát kaptak szolgálataikért. A budapesti intenciók szerint szerkesztett első lapszám 1960 legvégén jelent meg. A benne megjelentekkel a megrendelők elégedettek voltak, hiszen megítélésük szerint a Tiltakozás című írás „sokoldalúan dokumentálva,