Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Szép szópárbaj. József Attila és Fejtő Ferenc vitatott barátsága
Szövedékek ennek a szóbeszédnek a Szép Szót az első évben kiadóként istápoló Cserépfalvi Imre is, aki 1982-es, már idézett memoárjában azt is elmeséli, mennyire rosszul esett neki, hogy József Attila nem vele, hanem Fejtőékkel tartott, amikor egyesztendei közös munkálkodás után a Cserépfalvi Kiadó és a Szép Szó - ideológiai és anyagi nézetkülönbségek miatt, egyébiránt igen kulturáltan - szakított egymással. Eltörpülnek azonban mindezek amellett, ami a Szép Szó körére még várt. A Magyar Kommunista Párt hatalomra kerülése az 1940-es évek végétől rövid idő alatt rendíthetetlen proletárköltőt faragott József Attilából, s e képbe semmiképp nem volt beilleszthető kései Szép Szó-s korszaka. Az életműből pártirodalmárok jelentéktelenítették el, retusálták ki a költőnek ezen legjelentősebb alkotói időszakát. A szomorú folyamat stációit igen részletesen tárta fel az egyik egykori közreműködő, Szabolcsi Miklós, akinek az 1950-es évek közepétől viszont már múlhatatlan érdemei voltak a József Attila-kép évtizedeken át húzódó helyrezökkentésében is. Az 1962 és 1998 között négy vaskos és máig megkerülhetetlen kötetet közreadó monográfus az utolsó kötetben - tudósi szerepköréből kilépve - személyes hangon követte meg a Szép Szó körét, s magát Fejtőt is. Akinek - hangsúlyozta Szabolcsi - „igaza volt”, hiszen a Szép Szó nem csupán vállalta, hanem zászlajára is tűzte József Attilát. Ugyanis a szerkesztők közötti valós és vélelmezett összezördülések felemlegetése sem feledtetheti el: több mint félszáz klasszikus József Attila-költemény először a sokáig kiátkozott folyóiratban jelent meg. Eszméletvesztés »Megöltök!... Megöltetek!” Az Eszmélet után című, műfaji megjelölése szerint négyrészes filmelégiában zaklatott zenei aláfestéssel 32-szer hangzik el az idézett megállapítás, azt sulykolván, amit négy és fél óra múltán, a műalkotás konklúziójaként Czeizel Endre genetikus általános érvényre is emel: Mohács óta a magyar társadalom a potenciális géniuszok 90 százalékát elpusztította, a maradék 10 százaléknak pedig - itt Balassi Bálintot, Ady Endrét, Radnóti Miklóst, József Attilát és Latinovits Zoltánt említi - „óriási ellenállást kellett legyőznie”, hogy egy 154