Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Hét emberként szállt a sírba. A József Attila-kötetek első kiadásai és kiadóik
Szövedékek nyarán debütált volna a Lovas a temetőben című füzetével. Csakhogy a Makói Friss Újságot előállító szedők idő előtt lebuktak: az 50-60 példányban már kinyomtatott illegális kiadvány íveit a zord - és persze a hatósági cenzúra megkerülésének következményeitől joggal rettegő nyomdatulajdonos bezúzatta, s a költőt pedig azonmód kitiltotta a szedőterem közeléből is. Visszatérve a József Attilánál 18 esztendővel idősebb Koroknaihoz: őt az 1920-as évek legelején a magyar irodalom rajongójaként és a fiatal tehetségek felkarolójaként tartották számon Szegeden. A Templom tér 3. szám alatti kis nyomdaüzem orosz fogságból hazatért tulajdonosáról közismert volt, hogy a befutott, nagy írók ellenében szervezkedő helybeli fiatalok körét erején felül is támogatja, és a Színház és Társaság című (egyébiránt alig fél évtizedet megélt) folyóiratot működteti. Az utókorból visszatekintve kétségtelen, hogy e társaságból József Attila vált a legnevezetesebbé, ám a lap körül olyan, a művészeti életben később magasan jegyzett alkotók kerengtek, mint például Berczeli Anzelm Károly író, műfordító, vagy a nevezetes Független Színpad című társulat megteremtője, Hont Ferenc. Koroknai József azonban csak 1927-ig bírta a versenyt, kiadói működése során 14 könyvet jelentetett meg, igencsak kisipari nyomdai módszerekkel gyártotta le a 200-300 példányban közreadott munkákat. „Kiadványaim története röviden jellemezhető. Vagy elkobozták, vagy csak annyi fogyott belőlük, amennyit a szerző rokonsága, kisebb nagyobb ismeretségi köre megvett” - emlékezett vissza ez irányú tevékenységére évtizedek múltán is némi keserűséggel a nyomdász, akit még az a tény sem nagyon vigasztalhatott, hogy az első József Attila-kötetek mára valóságos antikváriumi ritkasággá léptek elő, hiszen a megjelenésükkor jószerével senkinek sem kellettek. A Szépség koldusa ugyan jóindulatú sajtóvisszhangot váltott ki, az olvasók - s főleg a vásárlók - azonban nem tolongtak, s a kötetet magát Szeged határán túl nem is igen lehetett kapni, a megrendelőívet aláírók pedig a kész kötetet gyakorta nem vásárolták meg. Ennek ellenére Koroknai az újabb „ólomsarkú csizmáért” mind türelmetlenebbül ácsingózó költőnek engedve - miután a Genius Kiadó akkor anyagi megfontolások miatt nem vállalkozott a megjelentetésre - 1924 decemberében közreadta a Nem én kiáltok című, a szakirodalom által gyakorta „első igazi”, a József Attila-i hangot megütő gyűjteményként emlegetett kötetet 700 fűzött, 25 bőrkötéses és 75 vászonkötéses példányban. 164