Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Hetvenhét pillanat. A költő összes fényképe
Hetvenhét pillanat más kéziratkincseivel mind ismertebbé, hírhedtebbé váló gyűjtő, Kiss Ferenc antikváriusé. A „Kovácsida” szakszerű leírásának - mely akkurátusán számba veszi például a felvételek helyét, időpontját, a képeken szereplőket, a fénykép készítőjének nevét, a kép méretét, lelőhelyét - leginformatívabb rubrikája kétségkívül a megjegyzés rovat. Ebben a sajtó alá rendező példás tömörséggel, elmélyült s naprakész tárgyszerűséggel foglalja össze a képtörténeteket. (Magam csupán egyetlen kritikai megjegyzést tennék: József Attila élettársa, Szántó Judit - aki meglehetősen könnyedén kezelte a tényeket, a hagyatékról már nem is beszélve - 1953-ban közzétett egy addig ismeretlen fényképet, melyről azt állította, hogy azt ő fotografálta. Ezt az állítást mással, mint Szántó Judit kijelentésével nem lehet alátámasztani, minden más ismert momentum viszont ellene szól. Ezért talán indokolt lenne zárójelben kitenni egy apró kérdőjelet a fotós neve mögé, ahogy az más kérdéses esetben is történt. A „Kovácsida” egyrészt remekbe szabott szakkönyv, másrészt gyönyörködni való, kívül és belül gondos és belefeledkeztetően szép kiadvány is. A Fakó Árpád tipográfus megálmodta kötet nyomdai szempontból is remeklés: a barna és fekete színhű nyomatok a Brill Stúdió odafigyelő szeretetéről tanúskodnak. Nem árt, ha tudjuk: ilyen jó minőségben, élességben nagyközönség még soha nem látta, láthatta ezeket a felvételeket. Ráadásul a kisfilmes képek érdekesebb és jelentősebb darabjait a közreadók olvasó- és nézőbarát méretre nagyították, így azok a „civil” szemeket is tüzetesebb szemrevételezésre, böngészésre csábítják. (Könyvhét, 2005) 177