Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Hatástalan tisztelet. Az egyoldalú kapcsolat Radnóti Miklóssal
Szövedékek A 20. századi nemzeti panteonban helyet foglaló, igencsak eltérő habitusú két költő viszonyára a „féloldalas” a legpontosabb jelző - állítja Rigó Béla, aki egy [2009] májusi Radnóti-konferencián elemzi majd a két életmű kapcsolódását. A fiatalabb, s talentumát csak lassan kiteljesítő Radnótinak sok kortársánál tökéletesebb volt a füle. 1933 elején, amikor a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának rendezvényén az új magyar költészetről tartott egyébiránt a keresztény kurzus üdvöskéjét, Mécs Lászlót „felhígított Adynak” nevező kitételével botrányt kavaró előadást, József Attilát állította a kortárs hazai líra középpontjába. A többieket, így Illyés Gyulát és Szabó Lőrincet is csak hozzá mérte. Ehhez további meglepő adalékkal szolgál Lengyel András irodalomtörténész egy megjelenés előtt álló forrásközlő tanulmányában. Az új költők önálló hangját mindennél előbbre valónak tekintő Radnóti az említett szegedi műhelynek írt, 1932 szeptemberében kelt lektori jelentésében a „túl nyers” József Attila-hatás, vagyis az epigonság miatt tanácsolta el a megjelenéstől (a későbbi közeli barát) Vas István Őszi rombolás című kötetét. Az említett momentumok egyértelműen megkérdőjelezik Radnóti azon kijelentésének komolyságát, hogy ő keveset olvasta volna József Attilát - mondja Ferencz Győző. Inkább arról lehet szó, teszi hozzá, hogy egyfajta szómágiával próbálta ellensúlyozni a lírájára akkortájt valóban nyomasztóan ható idősebb pályatárstól érkező versélményeket. Sőt még költői féltékenységgel is próbált kompenzálni. Az 1929-ben megismert József Attiláról és „a szó szentségében még hinni tudó” folyóiratot övező Kortárs-kör 1930. novemberi összejöveteléről egyetemistaként így számolt be menyasszonyának, a Fifiként becézett Gyarmati Fanninak: „József Attila ült az asztalfőn, ordított és a többi maflára nyitott szájjal hallgatta. Most ő ott a kisöregisten? Úgy látszik újra fölszedtek valakit agilis barátaink, valakit bámulnivalót.” Két évvel később ugyancsak Fifinek panaszolta fel, hogy amikor betoppant hozzá József Attila, zavaros és tudálékos eszmefuttatásokkal traktálta, pedig „jobban tenné, ha verseit olvasná föl”. A sértettséget tükröző sorok igazi eredője a már említett egyoldalúság lehet. A két költő élete és művészete több ponton is találkozott, keresztezte egymást. A már említett Kortárs után például a Fejtő Ferenc szerkesztette, egy számot megért Valóság című folyóiratban, majd több más antológiában és felolvasóesteken is együtt szerepeltek. 1933 tavaszán, nyarán pedig Budapesten rendszeresen összejárt egy szűkebb körű baloldali baráti társaság, amelynek 190