Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Mű, emlék, védelem. Közterek József Attilái
Szövedékek Jenő író- és szerkesztőfejedelemet váltotta volna, a pályázatot már a belvárosi Eskü (ma: Március 15.) térre hirdették meg. Oda, ahonnan éppen száműzték Klebelsberg Kuno korábbi kultuszminiszter szobrát. Minőségi kifogásai miatt azonban„olyan emlékművet szeretnénk, amelyből idővel műemlék lesz”) a bírálóbizottság nem hirdetett eredményt, és rögvest szűkebb körű meghívásos pályázattal próbálkozott. Ezt Jankó János nyerte meg, ám a megbízást valahogy mégis az egykori illegális kommunista szobrász (az első zsűriben még aktívan tevékenykedő) Beck András kapta - tudhatjuk meg Pótó János történész kutatásaiból. A szocreál szobrászat mintapéldányának bronzba öntése után, 1952-ben már nem az Eskü térre, hanem az angyalföldi, frissiben József Attila térre keresztelt területre állították, közvetlenül a Rákosi Mátyás Kultúrház elé. Máig kibogozhatatlan, hogy e pályázat melléktermékeként került-e a poéta nevével összefonódott Balatonszárszó Fő terére ugyanabban az évben egy másik szocreál mű. A majd’ kétméteres bronzalakot a helybeliek váltig a pályázaton szintén indult Tar Istvánnak tulajdonítják, ám a József Attila-szobrok azonosításában a HVG-nek nélkülözhetetlen segítséget nyújtó Prokai Gábor művészettörténész, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője óvatosságra int. A közvélekedést ugyanis sem irat, sem stíluselemzés nem támasztja alá, ráadásul a művész 1957-ben Makón felállított József Attila-szobra a szárszóinál jóval sallangmentesebb. A költő emlékét megörökítő műalkotások tekintetében Balatonszárszó egyébként is a legtalányosabb település. Nemcsak azért, mert a főváros után ott avatták a legtöbb szobrot, hanem mert azok élete ott volt a legforgalmasabb. A Sebő-féle műalkotás mellett nyoma veszett például a József Attila parkban 1955-ben felállított Jankó-féle szobornak csakúgy, mint a József Attila Múzeum falán 1981-ben avatott ólom domborműnek. A Fő téri egész alakos bronzművet 1956 októberében mint munkásmozgalmi szimbólumot döntötték le, öt évvel később, a sérülések kijavítása után egy fákkal takart parkba került. A rendszerváltás után nem sokkal ugyancsak ismeretlen tettesek rombolták le az akkortájt rendre lekommunistázott költő első sírján álló emléktáblát, ami körül azóta talán a legbensőségesebb hangulatú kultuszhely alakult ki. Amikor ugyanis a régi mészkőmaradványokra új márványtáblát helyeztek, a tisztelgők a jelképes sír melletti fákra (utóbb az odatett hirdetőtáblára) a virág mellé vagy helyette kedvenc verseik szövegét rajzszögezték ki zarándoktársaiknak. A balatonszárszóihoz hasonló inzultusok másutt nemigen érték a költőt megidéző 198