Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
A dizőz csókja. A titokzatos Sólyom Janka esete József Attilával
A DIZŐZ CSÓKJA kívánom, / hogy se múlton, se díványon / elmerengve / ne időzz, / ez a nyitja / mindeneknek, / ezt tanítja / míg remegnek / szempillái, / a dizőz.” Az oktató mama oktatása címet viselő, összetéveszthetetlenül józsefattilás sorokkal teli rögtönzéslevél kapcsán az irodalomtörténész alkotás lélektani következtetésekre (is) jutott. Arra például, hogy bár a pszichoanalízisre járó József Attila tisztában volt az egyébként egész életművét átitató öngyötrő emlékezés veszélyeivel, számára a „szempilla-remegtető” dizőz a végtelen szabadság igézetét adta. Téves „jóslatnak” bizonyult azonban a már idézett Balatonszárszó című vers utolsó sora: „Nem látjuk többé egymást.” A könnyű nyári kaland közös munkává (is) alakult. Lengyel kinyomozta, hogy az ünnepelt dizőzben a költő nemcsak alkalmi múzsára, hanem verseit szerető és értő támogatóra is lelt. 1936. november 18-án, a verses levél keletkezésének napján a szegénységét olykor hivalkodással kompenzáló költő azért kortyolt pezsgőt a számára szokatlan helyen és körülmények között, a Duna-korzó előkelő szállodájának bárjában, a Bristol Hallban, mert premierre várt, megzenésített verseinek nyilvános elhangzására. Azt már nem tudni, hogy a költemény szerzője mennyire volt elégedett a sanzonénekesnő produkciójával, mint ahogy azt sem, hogy az estéről estére „kirobbanó sikerrel” szereplő Sólyom Janka mely művek „dalelmondó” előadására vállalkozott. A bemutatóról nem készült hangfelvétel, az énekesnő által előadott dalok komponistájának, Buday Dénesnek hagyatékából pedig ez idáig nem kerültek elő József Attila-művek kottái. Egy kései újságinterjúból viszont kideríthető volt, hogy a Mama című vers mellett néhány forradalmibb hangú is elhangozhatott, mivel a műsort követő napokban a sztárt beidézték a főkapitányságra, s működési engedélye bevonását helyezték kilátásba, ha továbbra is úgymond lázítja közönségét. Az utókor találgatásokra kényszerül a tekintetben is, hogy miként került kapcsolatba József Attila az éjszakai bárok fülledt hangulatát művészeti élménnyel telítő sanzonénekesnővel. Aligha merész az a feltételezés, hogy a nő lehetett a kezdeményező. Barátai körében közismert volt róla, hogy olyan megszállott versolvasó és -rajongó, aki minden folyóiratba, verseskönyvbe az aranyásók izgalmával lapozott bele. József Attilára talán a Medvetánc című kötete vagy az 1936 elején induló Szép Szó című folyóirat nyomán figyelt fel. A múlton nem merengő, életvitelében szabad, sőt szabados nő nemcsak magával ragadta új kedvesét, de eszményi nyugalmat, vagyis tökéletes kielégülést is 207