Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
A költő - ahogy a kortársak látták
Szövedékek sajnos: életében az utolsóról), a Medvetáncról a többi között Szakasits Árpád, Halász Gábor, Füst Milán, Bálint György, Féja Géza, Fejtő Ferenc, Ignotus Pál írt kritikát, s ki-ki vérmérséklete, meggyőződése, ízlése, politikai megfontolásai alapján értékelte a verseket? És az értetlenek, a támadók? Németh Lászlónak az 1929-es Nincsen apám, se anyám című kötetről írt ledorongoló kritikája, ha a versek értékeit fel (vagy el) nem ismerő is, mégis Németh László-i színvonalú. Ugyanezt mondhatnánk Kassákról és másokról. S ekkor még csak az irodalomról beszéltünk, ahol (tudjuk) a művészetről vallott ellentétes felfogások végül is megférnek egymással. Csak hát a két világháború időszaka is a folyamatos politizálás időszaka. S József Attila - ez nem csupán verseiből derül ki, prózai írásai és személyes tevékenységei egyaránt erről tanúskodnak - politizált. Költő volt, baloldali költő. Szocialista költő - ahogy önmagát gyakran nevezte. De szuverén költő volt, s ez a harmincas években (is) temérdek konfliktus forrása. Ezek a konfliktusok (legalább részben) nyomon követhetők a most megjelent gyűjteményben. Köztudatunkban az él, hogy a költőt 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács című lapban a Moszkvai Proletárírók Szövetsége Magyar Bizottsága lefasisztázta, pontosabban: a platformtervezet nyolc aláírója - köztük Hidas Antal, Illés Béla, Zalka Máté és az írás „formába öntője”, Matheika János úgy fogalmazott, hogy József Attila „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”. Ekkor, 1931-ben a költő már szoros kapcsolatban áll a magyarországi illegális kommunista párttal. Ismeretes, hogy a moszkvai támadás ezért igencsak érzékenyen érintette. Erre bizonyíték a Fábry Zoltánnak írott levele. De vajon honnan származtatható a megbélyegzés? Miként írathatott le e súlyos vád? (A fasizmus szóról azonban tudnunk kell, hogy 1931-ben, két évvel Adolf Hitler hatalomra jutása előtt még nem azt jelentette, amit ma hozzá társítunk képzeletünkben.) A kötetben találhatunk tehát előzményeket, például az 1940- ben „a személyi kultusz áldozatává lett” Matheika Jánosnak egy 1927-es kritikáját, a New York-i Új Előre Naptárban: A magyar forradalmi irodalomról. Ebben a cikkben Matheika még úgy fogalmaz, hogy József Attila „ha félszegen és zavarosan is, de egyik-másik versében kifejezést ad a magyar munkásosztály lelkében végbemenő forrongásnak”. A kulcsot tehát minden bizonnyal a Korunk 1930. októberi számában találjuk meg. Ismeretes, hogy József Attila Fábián Dániellel, a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökével együtt Ki a faluba! címmel írt egy röpiratot. S a Korunk Magyar eszerek cím alatt neki támadt 70