Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Az átértelmezésig és tovább. Harcok a költő birtoklásáért
Az ÁTÉRTELMEZÉSIG ÉS TOVÁBB is [...] kísérletek állandó sorozata” Bár a József Attila-i életmű minden egyoldalúságnak ellenáll a vitathatatlanul baloldali költőtől mostanság például több vers is olvasható az egykori nyilaskeresztesek mai utódainak honlapján, pusztán azért, mert József Attila 17 éves korában Nem! Nem! Soha! címmel egy gyenge irredenta verset is fabrikált, s azt a kommunista hatalom a rendszerváltásig nem engedte publikálni. József Attila körül és József Attiláért már az 1937 és 1945 közötti időszakban is folytak csatározások a baloldali liberális Szép Szó körétől olykor a népi írók, máskor, szelídebben a szociáldemokraták próbálták elperelni -, a „hivatalos” álláspontot pedig a Horthy-korszak kurzus-irodalomtörténésze, Pintér Jenő fogalmazta meg: „Cifra megfigyelések, éles hangzavar, rekedt kiáltás, szívhez szóló panasz és izgatott csengés, de mindezeken felül érdekes helyzetképekben változatos proletárköltészet: ez volt a lírája? Természetesen politikai demonstráció volt az is, hogy 1942-ben emlékbizottság alakult József Attila újratemetésére. Ezt az akkor még szociáldemokrata Marosán György szervezte meg bevonva a Szép Szó folyóirat egyik, emigrációba még nem kényszerült szerkesztőjét, Gáspár Zoltánt. Ez az akció aztán hivatkozási alap lett a József Attiláért folytatott 1945 utáni, meglehetősen komplikált küzdelemben. Míg például a már említett Fejtő az „igazi szociáldemokrata és liberális” felfogású József Attiláról értekezett 1947-es kis könyvecskéjében, az elvileg szociáldemokrata párti vezér, Marosán a „marxizmus-leninizmus tudásával felvértezett proletárköltőröl” szónokolt. József Attila ügyében a Magyar Kommunista Párt igen kínos helyzetben érezhette magát, hiszen a költőt az 1930-as évek első felében egy nyilatkozatukban olyan, Moszkvában élő írók fasisztázták le, akik az új népi demokráciának s a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista diktatúrának ünnepelt csillagai voltak (például Gergely Sándor vagy Hidas Antal). Másrészről viszont a Horthy-hatalom által 1931-ben elkobzásra ítélt, Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötet népszerű költője megkerülhetetlennek, sőt - ami még fontosabb volt - politikailag hasznosíthatónak látszott. Révai József kultúrdiktátor egyik legfőbb famulusa, Horváth Márton a kommunista napilap, a Szabad Nép felelős szerkesztője eleinte a „Lobogónk Petőfi” jelszót hirdette meg, mintegy meghallgatva azokat a fenntartásos értékeléseket, melyeket 1950-ben - a korábbi szélsőjobboldaliságát kompenzáló - Király István fogalmazott meg: „József Attila önhibáján kívül ugyan, de élete egy szakaszán elszakadt a Párttól, [...] politikai és művészeti programjában nem támaszkodott a Szovjetunióra”, így az életmű nem lehet „a magyar proletárirodalom bázisa”. Jó 161