Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)

Ügy volt. Domokos Mátyás kötete József Attila és Illyés Gyula kapcsolatáról

Ügy volt Domokos Mátyás kötete József Attila és Illyés Gyula kapcsolatáról Egyszerű kritikára készültem, udvarias kifejtésére annak, hogy miért nem győz meg engem Domokos Mátyás a könyvhétre megjelentetett összeállításá­val, hogy az Illyés Gyula-József Attila párharcban szerintem máshol vannak a hangsúlyok, mint ahová ő teszi. Pontosabban: tette. S éppen ez a hirtelen támadt múlt idő, az esetleg ki­alakuló vita lehetetlenné válása bizonytalanítja el az eredeti szándékot. Domo­kos Mátyás néhány nappal a könyvhét után meghalt. A könyv ünnepén még dedikált. Önmagához, mondhatni, szokatlan vidámsággal és elégedettséggel tette ezt, az elvégzett munka örömével. A kétkötetes gyűjtemény, a magyar esszé remekműveit egybegereblyéző válogatása nem csak a magyar történe­lemről és irodalomról vall elemi erővel, de a válogatóról - a barát költő, La­tor László szép meghatározásával -, az „önmagához hűséges hitvitázóról” is. A tágas, értékekre nyitott szemléletű legendás szerkesztő számára az esszégyűj­temény bizonyára sokkal időt rablóbb és nagy ívűbb munka volt, mint az em­lített Illyés-breviárium közreadása, mégis biztos vagyok benne, hogy szívének ez utóbbi kötet sokkal kedvesebb volt. Mert - engedtessék meg egyszer „igazi”, szeretni való nevén nevezni - Matyinál elfogultabban elfogulatlan Illyés-hívőt nem ismertem. A jelzőpáros azonban csak együtt használható, külön-külön ugyanis az értékelés megbicsaklana. Domokos, akinél többet senki nem tett Illyés életművének elismertetéséért, megértetéséért, irodalmi kanonizálásáért, aki rendíthetetlen hűséggel törlesztette - tanulmányköteteimmé is választott - adósságlevelének önként vállalt részleteit, nos az elfogult Domokos ugyanak­kor sosem vitatta a tényeket, a becsült mestere iránti szeretete és tisztelete 180

Next