Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Ügy volt. Domokos Mátyás kötete József Attila és Illyés Gyula kapcsolatáról
Ügy volt látását nem homályosította el, a mások szerint talán túlzottan elnéző attitűdjének hátrányait is előnnyé kovácsolta beleérző megértésével. Az Illyés Gyula József Attiláról című, immár többszörösen posztumusz gyűjtemény közzétételét is ez a szándék ihlette. A „hallgattassák meg a másik fél” elvét követve Domokos több mint száz Illyés-citátumot ismert és ismeretlen naplójegyzeteket, gondolattöredékeket, rádiós és tévé interjúrészleteket, verseket, tanulmánycsírákat szerkesztett egybe, nem kronológiai, hanem gondolati, tematikai egységekbe. Domokos a József Attila-Illyés Gyula kapcsolatot görög sorstragédiaként láttatja, értelmezése szerint a két egykori, már-már testvér költőt a legnagyobb dramaturg, az élet olyan megpróbáltatásoknak tette ki, amelybe mindketten beleroppantak. József Attila az életével fizetett, Illyés a túlélő örök lelkiismeret-furdalásával. Eltekintve attól, hogy szerintem ez a megközelítés legfeljebb Illyés szemszögéből helytálló, József Attila életében és (következésképpen) halálában Illyésnek a sugalltnál epizodistább szerep jutott csak. Az kétségtelen, hogy a szinte együtt induló és az irodalomról akkor igen hasonlatosan gondolkodó és cselekvő két költő útja az 1930-as évek elején elágazott, s az eltávolodás aztán köz- és magánéleti konfliktusok sorozatában manifesztálódott. Abban például, hogy az 1934-es moszkvai írókongresszusra Illyés utazhatott ki, s az ok nélkül vagy joggal megsértődött József Attila megírta minden idők legtitokzatosabb - szövegében máig ismeretlen - cikkét, a Miért nem én? című Illyés-ellenes pamfletét. Ennek nyilvánosságra kerülését az Illyést védők társasága máig hatóan megakadályozta, a kézirat pedig, ha meg nem semmisült, máig lappang... De említhetem a hatalom és a (szolga)költők viszonyával kapcsolatos, verspárbajban is megnyilvánuló összecsapást, s persze a majdnem sorstragédiát, a Nő a felkavaróan gyönyörűséges Flóra-verseket ihlető - kváziszerelmét (József Attilával), illetve életre szóló társválasztását Illyéssel. A most megjelent, minden korábbinál teljesebb szemelvénygyűjtemény erre a kapcsolatra Illyés szemével néz. Azt persze nem mondhatnám, hogy József Attilával ellentétben, mert e kötet lapozgatása közben egyre inkább felerősödött bennem az a felismerés, hogy kettejük viszonya Illyést, illetve a bűnbakkeresésben jeleskedő megrögzött József Attila-hívőket sokkal jobban izgatta, mint egykoron József Attilát. Feltételezem ezt annak ellenére is, hogy ismerem azokat a - főleg élete utolsó, betegséggel birkózó hónapjaiban kozmikus méretűvé dagasztott - meg 181