Tóbiás Áron: „…nőttön nő tiszta fénye.” Emlékezések, beszélgetések, dokumentumok 1956-ról (Pécs, 2016)

Tóbiás Áron (1927) mindvégig az öt­venhatos forradalom tűzközelében volt. Rádióriporterként érkezett 23-án a Bem téri tüntetésre, majd este Nagy Imre mö­gött állt a Parlamentben, hogy beszédét telefonon közvetítse a Rádió szerkesz­tőségébe. Október 30-ától, a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottsági tag­jaként a forradalmi kormány mellől, első kézből tájékoztatott hitelesen országot-vi­­lágot. November 14-én Varga Domokos­sal együtt indulnak az írószövetségből a Nagy-Budapesti Munkástanács alakuló ülésére, hogy Bibó István kibontakozási javaslatát elő- majd szétterjesszék. No­vember-december dermedt napjaiban sorra kereste fel az írókat Kassáktól Sín­kéig, hogy mint kiadói szerkesztő kézira­taik megjelentetésére bírja őket. '57 má­jusában letartóztatják, majd a „kis íróper” vádlottjaként ítélik el. Szabadulása után több évtizedes szilencium vár rá, de ri­portjait ez idő alatt is készíti a szintúgy hallgatásra ítélt írókkal-művészekkel - az asztalfióknak. Csak a rendszerváltással kerülhet vissza eredeti szakmájába, és közölheti újból - immár több mint ne­gyedszázada - a forradalmat felidéző, majd a megtorlást és a kádári diktatúrát leleplező riportjait, emlékezéseit. Ezek­ből szerkesztettük e kötetet a forradalom hatvanadik évfordulójára.

Next