Nyerges András: Mimikrik évada avagy katyvasz minden mennyiségben (Pécs, 2021)
1959. január
345 sók számára átélhetővé tenni József Attila sorsát és jelentőségét. (Idehaza persze erről egyetlen sornyi beszámoló sem jelent meg, mert egyrészt sehogysem illett a képbe, hogy egy tűztáncos kapjon Nyugaton ilyen elismerést, de, ha már óhatatlanul figyelmet kap valamelyik, akkor se én legyek az, hanem a két, tőlünk leválasztott, kiemelt poéta egyike. Ha mármost egy olyan elismert, olasz, baloldali költőnek, mint Gianni Toti, mégis az én versem tetszik, lelke rajta, de erről a hivatalos irodalmi élet nem vesz tudomást. Az ám, csakhogy közben idehaza maga József Attila vált aktuális vitatémává, úgy forrongtak körülötte az indulatok, mintha élne. Simon István például, az 1956 utáni irodalmi élet Szabolcska Mihálya egy meglehetősen agresszív cikkben azzal támadt ránk, tűztáncosokra és nem tűztáncos, de modernista, avantgarde poétákra, hogy mi József Attilával takarózva próbáljuk lírának eladni zagyva képzavarainkat. Világos volt, hogy az az oldal, amit Simon képviselt, most lett torkig velünk, és elérkezettnek érezte az időt a leszámolásra. Vita robbant ki, melynek első cikkét „József Attila sem alkuszik” címmel én írtam, és a cikkben ilyen mondatok voltak olvashatók: „József Attila, Bartók, Derkovits életművét sokáig úgy könyvelte el a hivatalos kultúrpolitika, mint egyszeri megvalósulásában nagyszerűt, de számunkra követhetetlent. Beszéljen helyettem a Lobogónk: Petőfi című 1952-es direktíva egyik mondata: »Az a mai magyar költő, akinek irodalmi értelemben nem Petőfi a lobogója, szembekerül a néppel«. Az efféle napiparancs tónusú kijelentések szerkesztőségi gyakorlattá váltak. Csak a pillanatnyi indulat diktálhatta Simon Istvánnak azokat a mondatokat, amelyek minket úgy állítanak be, mintha József Attila neve alatt zagyva képzavarokat próbálnánk becsempészni a lírába. Engedtessék meg nekünk, hogy mi cserében a Petőfi nevével való visszaéléstől, a Nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető-szerű költészettől féljünk. Mi József Attilában találtuk meg a magunk Petőfijét, a hu-