P. Müller Péter: Színház önmagán kívül. Színházi tanulmányok - SziTu Színháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2021)
II. SHAKESPEARE A SZÍNHÁZON BELÜL ÉS KÍVÜL. SZÍNREVITEL, SZERZŐSÉG, IRODALOM - Shakespeare irodalmi szerzővé válása és szerzőségének elvitatása
164 II. Shakespeare a színházon belül és kívül az egyes versek keletkezésének időrendje szerint. Hasonló elvet követ Radnóti Miklós Összes Verseinek szerkezete. Van ilyen elvre épülő kiadása Balassi Bálint Összes Verseinek is (szerk. Horváth Iván, 1976), és a hazai Shakespeare Összes Művei című kötet (Magyar Helikon, 1992/2005) is követi a tematikus rendet. Ugyanakkor – mint említettem – Edmond Malone 1790-ben (vélt) időrendbe sorolva adta ki Shakespeare összes művét. De – ismét magyar példákra váltva – ugyanezt a gyakorlatot tapasztaljuk József Attila Összes Versei esetében, mely a költő által összeállított kötetek rendje helyett a kronológiát teszi rendező elvvé. Ugyanez a helyzet Petőfi Sándor Összes Költeményei kapcsán is. A Balassi Bálint Összes Művei (szerk. Eckhardt Sándor 1951–1 955) ugyancsak az időrendet követve került összeállításra. Nincs itt elengedő hely e két elv érvényesítése nyomán létrejövő kötetszerkesztési különbségek részletes tárgyalására, de talán a puszta említésből is nyilvánvaló, hogy amennyiben egy alkotó maga komponálja meg művei rendjét (például ciklus, kötet szintjén), akkor nehezen érthető, hogy miért kell azt az esetleges szempontot előtérbe állítani, hogy egy szöveg éppen mikor készült el. A drámák esetében különösen problematikus a keletkezés idejének előtérbe állítása, mert itt egymással esetenként aszinkronban lévő időpontok fordulnak elő, és amennyiben az elrendezés – legalább a sorrend tekintetében – egyetlen kiemelt elvet igyekszik érvényesíteni, akkor döntést kell hozni arról, hogy mi számít a keletkezés idejének: a megírás időpontja, az első színpadi bemutató időpontja, avagy az első publikálás időpontja. Ez a három igen gyakran eltér egymástól, s az eltérés több éves vagy akár évtizedes is lehet (még ha nem is Shakespeare esetében). Az időrend előtérbe állítása mellett Malone sokkal nyilvánvalóbb és direktebb intervenciókat is végrehajtott a drámák szövegében. Már idéztem az előző írásban is, hogy az 1790-es Shakespeare-összes kiadás előszavában kijelentette, hogy „az a néhány