Romváry Ferenc: Pécs köztéri szobrai. Épületplasztikák, emlékművek, emléktáblák (Pécs, 2014)
Bevezető
pedig jelentős anyagi előnyt jelentett. A szerencsés pályadíjnyertes ekkor a zsűri-bizottsággal került szembe. Néha évekig tartó, késhegyig menő harc folyt a két fél között. A bizottság tagjai - helyi potentátok, hivatali tekintélyek, szobrászkollégák - együttesen igyekeztek a saját, sokszor azonban egymásnak is ellentmondó elképzelésüket a szobrászra erőltetni, a konvenció és átlagízlés jegyében. Szobrász legyen a talpán, aki ilyen körülmények közt is érvényesíteni tudja saját akaratát, győzi erővel, győzi megfelelő ellenérvvel és kellő erkölcsi-akarati, no meg anyagi kitartással! S ha elkészült végre a szobor, megkezdődött az elszámolás körüli újabb huzavona. Mivel a költségek már a századfordulón is fokozatosan emelkedtek, tovább folyt az alkudozás. A szobrász igyekezett maximális anyagi igényeit érvényesíteni, a bizottság pedig igyekezett a költségekből minél többet lefaragni. Ekkor már a szobrász került némi lépéselőnybe, a szoborbizottságot pedig sürgette a felettes hatóság és a határidő. S ha kevés volt a rendelkezésre álló összeg, újabb gyűjtést kellett kezdeményezni. Ha pedig netalántán több pénz gyűlt össze a kelleténél, az szinte megoldhatatlan problémát jelentett. Mert mi legyen a felesleges pénzzel? Másra nem volt fordítható, hiszen az adományozók azt a szoborra adták. Visszaadni? De kinek? A gyűjtőív alapján? Ez természetesen lehetetlen. így valami közbülső megoldást kellett kieszelni. Sok hazai köztéri szobor, így a pécsi Kossuth-szobor is, ekkor kapott díszes kő és vaskerítést, a fennmaradt összeget célszerűen felhasználandó. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy huszonegy év kellett a Szepesy, tizennégy a Kossuth és „mindössze” hét év a Zsolnay-szobor felállítására. Ezután évtizedeken keresztül csak igen kevés köztéri emlékszobrot helyeztek el Pécsett. 1945-ig mindössze Zrínyi Miklósnak, Szigetvár hős védőjének (Ferenc József ledöntött mellszobrának a helyén), valamint Heim Pálnak és Scipiades Elemérnek, az orvosegyetem két neves professzorának állították fel a mellszobrát. Gutenberg kerámia büsztje a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt. Munkácsy-utcai székházának sarokhomlokzatára került. Szent Flórián, Assisi Szent Ferenc és Keresztelő Szent János tiszteletére állítottak még szobrot ebben az időszakban. Megjegyzendő, hogy ekkor számos, I. világháborúval kapcsolatos emlékmű készült. A jelenlegi szoborállomány jelentős hányada 1945 után került felállításra. Történelmi személyiségek, a közélet, a művészet és a tudomány jeles képviselői kaptak egészalakos, vagy mellszobrot. így Dózsa György, Petőfi Sándor, (egészalakosat és mellszobrot is), Hunyadi János, Radnóti Miklós (kettőt is), Körösi Csorna Sándor, Janus Pannonius, Pollack Mihály, Kodály Zoltán, Ady Endre, Doktor Sándor, Csontváry Kosztka Tivadar (egészalakosat és mellszobrot is), Babits Mihály, Liszt Ferenc és August Senoa, továbbá Leonardo da Vinci, valamint Lenin és Komarov. A rendszerváltás után többek között a 13 Aradi Vértanú, Babits Mihály, gróf Batthyány Kázmér, gróf Batthyány Lajos, a mártír Brenner János, Csorba Győző, Eck Imre, Erzsébet királyné, Mahatma Gandhi, József Attila, Kálvin János, Nicolaus Lenau, Keresztes-Fischer Ferenc, Kerpel-Fronius Ödön, Kitaibel Pál, Mátyás király, Opris Péter, Perczel Miklós, Princz Gyula, Romhányi György, Simonyi Károly, gróf Széchenyi István, Szentágothai János, gróf Zichy Gyula és Deák Ferenc. A kiemelkedő személyiségek egyéni megjelenítése mellett számos emlék állítódott a mindennapok névtelen hőseinek: a szén- és uránbányásznak, korábban a fazekasság mind az öt tevékenységi körének, majd a régészetnek, a kosárlabdának, a táncoló és a játszó gyerekeknek, nem utolsó sorban pedig a vonzó női testnek, a legkülönfélébb módon nevesítve: Napbanézőnek, Pihenőnek, Támaszkodónak, továbbá kedves állatfiguráknak. Olykor a mitológia eszköztárából választva a témát: Prométheusz, Niké, Pénelopé, Kurosz, Keltaur (a kentaur és a kelta ősök nevének egybegyúrásával), vagy éppen a Komédia-Tragédia ősrégi ellenpárját megidézve. Az emlékműszobrászat mellett egyre inkább teret kapott a zsáner, és a díszítőszobrászat egyéb válfaja. A kezdeti időkben még magától értetődő volt, hogy a kisebb jelentőségű szobor készítője a helybéli mesteremberek köréből került ki. A 19. században mindössze Bartalits mun--------------------------------------------------------------- PÉCS KÖZTÉRI SZOBRAI ---------------------------------------------------------------10 i