Bálint Ágnes: Pszichobiográfia és irodalom (Pécs, 2014)
Pszichobiográfia és irodalomtanítás - Amiről a tankönyvek hallgatnak
58 ■ PSZICHOBIOGRÁFIA ÉS IRODALOMTANÍTÁS A vizsgált tankönyvek közül a legrészletesebb, és pszichobiográfiai szempontból is legkimunkáltabb Juhász-portrét a MK 11 nyújtja. A két és fél oldalon gyakorlatilag minden említésre méltó mozzanatra kitér, kérdéseket vet fel és válaszol meg, összefüggésekre mutat rá. Olyan részletekre is sort kerít, amelyek élettel töltik meg a költő alakját. Megtudjuk például, hogy a fiatal tanár 1907-ben Léváról Budapestre szökött, azzal a szándékkal, hogy a Dunába vesse magát, amikor egy véletlen folytán találkozott korábbi szerelmével, aki értesítette első kötete megjelenéséről. A jó hír miatt lemondott eredeti tervéről, és hazatért Szegedre. Értesülünk továbbá egy szállodában elkövetett öngyilkossági kísérletéről, illetve arról, hogy az őszirózsás forradalom kizökkentette a depressziójából. Ezek a mozzanatok eltérő jelentőséggel bírnak, de tárgyalásuk mindenképpen színesíti a portrét. A költő betegségéről sokkal érzékelhetőbb képet adnak, mint egy definíció. Az életrajz Juhász Gyula öngyilkosságának tényével zárul. Egyetlen, de fontos kérdésben bizonytalan, és ezért félrevezető a szerző: megkülönbözteti „idegbetegség” és a „depresszió” fogalmát, és ez utóbbit a költő mellőzöttségéből eredezteti.122 József Attila József Attila élettörténetében kikerülhetetlen mozzanat többek között a kettős árvaság, a lelenc-lét, a párkapcsolatok kudarca, az öngyilkossági kísérletek, a személyiségzavar és a pszichoanalízissel való kapcsolatának kérdései. József Attila jelentőségét és költői nagyságát éppúgy nem szokás kétségbe vonni, mint Adyét, ennek megfelelően a tankönyvek részletesen tárgyalják az életútját. A költőnek a tizenévesek számára is jól csengő neve van, és némi népszerűség, megelőlegezett bizalom övezi az alakját köreikben. Nagy felelőssége van tehát a tankönyvíróknak abban, hogy növelik-e az érdeklődést a költő iránt, vagy kiábrándítják az olvasóikat. Az SS 9-10 kiretusálja a költő életéből mindazokat a mozzanatokat, amelyekkel láthatóan nem tud mit kezdeni. Ami marad: József Attila a munkásköltő, a párttag, a közéleti aktivista. A leírásból sem az embert (árvaságával, szerelmeivel, dilemmáival, szegénységével), sem a gondolkodó embert, sem a nagy reményekre jogosító tehetséges embert, sem pedig a beteg embert (a diagnózis dilemmái) nem ismerjük meg. Öngyilkosságát sem említi. 122 Lélektanilag úgy lenne pontos, hogy Juhász Gyula endogén eredetű öröklött depresszióban szenvedett, betegségét tehát nem a „mellőzöttség" váltotta ki. Az „idegbetegség” félrevezető köznyelvi terminus, homályos jelentéssel.