Bálint Ágnes: Pszichobiográfia és irodalom (Pécs, 2014)
Pszichobiográfia és irodalomtanítás - Amiről a tankönyvek hallgatnak
Amiről a tankönyvek hallgatnak 59 A PNCS 12 szokása szerint rövid, lexikonszerű életrajzot ad, de egyúttal bőségeset és informatívat. Tömörsége néha pontatlansághoz vezet. Köznapi kifejezésekkel igyekszik körülírni azokat a mozzanatokat, amelyek nem tüntetik fel ideális fényben a költőt. Ezek a körülírások viszont félrevezetők: a freudi személyiségmodellről, illetve a szublimáció fogalmáról írottak például nem felvilágosítják, hanem összezavarják a tájékozatlan olvasót. További lélektanilag inadekvát megjegyzések is rontják az összképet: „1936-ban pszichikai állapota egyre jobban megromlott, beteges szerelem123 fűzte pszichoanalitikusához, Gyömrői Edithez.” Továbbá a szerző „idegösszeomlásnak”124 nevezi az 1937-ben bekövetkezett állapotváltozást. Az ML 12 rövidre szabott életrajza hasonlít a PNCS 12-ére, de más szempontok szerint válogatja meg az adatait (vélhetően ugyanabból az életrajzi lexikonból). Korrekt, érzékeny portrét fest, hitelesen vázolja fel József Attila életútját. A vizsgált tankönyvek közül az MK 12 nyújtja a legteljesebb, legrészletesebb és legizgalmasabb életrajzot a költőről. A portréból kirajzolódik József Attila pszichológiailag is hiteles személyiségrajza. Képet kapunk hányattatott gyermekkoráról, a sorsfordító eseményekről (Makai Ödön gyámkodása, egyetemi évei, műveinek megjelenése, kizárása a pártból, stb.). A szerző objektiven beszámol a költő szokatlan, az egészséges, illetve a „tiszteletre méltó” ember sémájába nem illő viselkedéseiről, szokásairól is. Például: „József Attila szinte a semmiből élt, nem volt biztos havi jövedelme. Rokonok, majd mecénások támogatására, Judit munkabérére szorult” (MK 12, 120.). (Némileg azonban felmenti: túl kevés honoráriumot kapott, nem volt alkalmas „szokványos polgári foglalkozások űzésére”. „Kora gyerekkora óta érték csapások szervezetét, testi és lelki állapotát...” Uo.) Részletesen, közérthetően, ugyanakkor pszichológiai szempontból is korrekt módon beszél a betegségéről, a diagnózis dilemmáiról, tragikus haláláról. Összességében: pszichobiografikus igényű és értékű portrét fest. 123 A „beteges szerelem” kifejezés nem szerencsés, mert objektív megállapítás helyett negatív értékelést sugall. Nem József Attila szerelme (amely lélektani értelemben inkább indulatáttétel) volt „beteges”, hanem a költő volt beteg (és ebből fakadtak a Gyömrőivel kapcsolatos bizarr megnyilvánulásai). Kiemelés tőlem. 124 Ilyen diagnózist a pszichológia nem ismer, a köznyelvben pedig homályos a jelentése („pszichés kimerülés"). A szerző nyilván a pszichózist próbálja köznyelvi módon megnevezni, ám ez a kifejezés inkább a pszichés betegségekkel kapcsolatos tévhiteket mélyíti el, mintsem informál valamiről.