Rainer M. János (szerk.): Elit és szubelit a Kádár-korszakban - közelítések (Pécs, 2021)
ÉRTELMISÉGI ELIT - Somlai Katalin: AMERIKÁBÓL JÖTTEK, HÍRES MESTERSÉGÜK: FORDOSOK.
aMerikából jöttek, híreS MeSterSégük: fordoSok 153 amennyiben nem nómenklatúrapozícióban voltak, intézeti igazgatóként vagy egyetemi vezetőként fungáltak, a rendszerváltáson túl is a helyükön maradtak még néhány évig. Azok, akik a rendszerváltás után lettek a tudományos akadémia tagjai (10 fő), a Kádár-korszakban túlnyomó többségükben nem kerültek vezető tudományos, tudományszervezési pozícióba, vagy csak az állampárti rendszer legutolsó éveiben, és állami kitüntetést is csak 1990 után vehettek át. A rendszerváltás után még négy ösztöndíjasból lett intézményvezető, közülük egy, Szelényi Iván külföldön. Ekkor szintén négyen, Kádár Béla, Mádl Ferenc, Rabár Ferenc és Szabó András az állami méltóságok közé emelkedtek, a politikai hatalom részeseivé váltak. Az egyes tudományterületeken szerveződött nemzetközi társaságokban tizenketten voltak elnökségi tagok. Hogy egy ilyen szerep mekkora befolyást tett lehetővé, álljanak itt Tigyi József szavai, aki 1984-től a Nemzetközi Biofizikai Unió (IUPAB) főtitkára volt: „Én lettem kilenc évig a pápa a biofizikában, mert az elnökök csupán díszfigurának számítottak. Kezemben volt a pénz, hatalom, minden.” 169 Az ösztöndíjasok 37%-ának munkásságát ismerték el a legmagasabb magyar állami kitüntetésekkel. Világviszonylatban is kiemelkedő teljesítményük 18 nemzetközi díjban tükröződik vissza. 1978-ban II. Erzsébet brit uralkodó Magyarországon elsőként Országh Lászlónak adományozta a Brit Birodalmi Érdemrendet az angol nyelv és kultúra terjesztéséért. Visszaemlékezéseikben Gunda Béla és Medzihradszky Kálmán is külföldi kitüntetéseire volt a legbüszkébb. Előbbi Herder-díjban részesült, akárcsak Hofer Tamás, utóbbi pedig a magyar Állami Díj mellett Heyrovski-aranyérmet és Rudinger-díjat is átvehetett. A nemzetközi díjak tulajdonosai 6 fő kivételével korrelálnak a magyar kitüntetésben részesültekkel, ezért, s mivel nehéz összehasonlítani a különféle tudományterületek díjainak presztízsét, elemzésünknél ezeket nem vettük figyelembe. Az elit három dimenzióját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egykori Ford-ösztöndíjasok egyharmada (33%-a) pályafutása során eljutott egy olyan szintre, amikor megfelelt a tudományos elit iránt támasztott követelményeknek. Sikerükért a tudományos tevékenységükön túl a tudományos közéletre és a tudományszervezésre is áldozniuk kellett, hogy ismertekké és 169 Tigyi (2003) 284.