Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
József Attila tilának és a többieknek, mindazoknak költeményeit is, akiknek lelkülete annyira magyar volt, elterjedtebbé tenni!” Sajátos, hogy míg a nyilas képviselő szerint költőnk „annyira magyar” volt, a nyilaslelkületű Erdélyi József 1943 januárjában, Világirodalom című cikkében úgy látta: „A József Attila-kultusz irodalomba, »világirodalomba« burkolt szélsőbaloldali propaganda. Titkos és nem titkos félzsidók, zsidók és zsidókkal cinkosok összefogása, pénze biztosítja e propaganda szívósságát.” Ez a cikk, mint a jegyzet közli, a jogutód tilalma miatt nem szerepelhet a könyvben teljes szövegével, s csak a szerkesztők szívós küzdelme révén áll ott mégis némely, enyhébb passzusa - az imént idézett például nem. Az Egyedül Vagyunk 1943. január 29-i számában közölt, József Attila, mint trójai faló című Erdélyi-cikk viszont még így sem. Egyszer már publikált írások újraközlését azonban a jogutód sem állíthatta volna le, ha az Erdélyi József és hívei iránt reményeket tápláló kultúrpolitika melléje nem áll, újra csak „tapintatból”. így aztán nem is tudhatja az utókor, mennyire politikai, s nem irodalmi jellegű volt ez a denunciálás: „Németh Andor zsidó esztéta, Zsolt Béla munkaszolgálatos zsidó és az Amerikába szökött Ignotus Pál zsidó toliász véleményére hivatkozva hirdeti József Attila költészetének napot-holdat-csillagot elhomályosító, országot-világot fekete gyászba borító, zenitet és nadírt bakacsinba vonó jelentőségét! [...] Künn, a keleti fronton hull a magyar vér, a hősi vér azzal az ellenséggel szemben, melynek győzelmét áhította a beteglelkű József Attila. [...] Isten és ember előtt vállalom a felelősséget, mit sem adok a baloldali propagandának bedőlt szentimentalisták botránkozására. Közérdeket szolgáltam, becsületes munkát végeztem a József Attila-kultusz felszámolásával!” Hogy világos legyen a kultúrpolitikai tapintat motivációja, újra Veres Pétert idézem 1942-ből: „...A magyar helyzet és a nagyvilág nyomása egymás mellé kényszeríti a valóban haladó népfiakat a fajvédő és antiszemita Erdélyi Józsefekkel is...” 1938 őszén írta Kodolányi János (akinek ekkor írt cikkeiben ritka tünemény az igazság, de az alábbi épp a kivételek közé tartozik): „Ha valaki egyszer elég erőt érez magában, hogy össze385