Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
József Attila Kakuk Marci-történet közléséért került a vádlottak padjára, közismert körülmény volt, a nyilas lap mégsem mulasztotta el annak megemlítését, hogy őt „nemzetgyalázás miatt egyszer már elítélte a bíróság”. Mivel zárt tárgyalást rendelt el Méhes Ignác, a fejleményekről nem sokat lehetett tudni, de a Nemzet Szava munkatársa így is talált magának fröcsögni valót: „Terstyánszky (!) a Pesti Napló, Veigelsberg az Esti Kurír, József Attila a marxista Népszava munkatársa...” - állította, de ebből csak az Ignotusra vonatkozó rész (lett volna) igaz, ha nem Ignotus Pálról van szó, aki viszont nem használta a Veigelsberg nevet. „Ezekben szoktak nagy szem- és toliforgatással erkölcsről irkálni. Most azonban az erkölcscsőszök szemérem elleni vétségért kerültek a bíróság elé, amiről természetes, hogy nem fognak hasábos cikkeket írni a körúti zsidó és marxista lapok!” A Méhes-tanács csupán enyhe pénzbüntetést szabott ki, erről azonban a Nemzet Szava már „természetesen” nemhogy hasábos, de pár soros cikkben sem számolt be. A költő iránti gyűlölet egy másik fasiszta lapnak egyenesen látomásokat okozott. „Progresszió címén árulják a hazát Ignotus Pálék Prágában. A Szép Szó irodalmárait valóságos diadalmenetben hordozzák meg a cseh fővárosban, egyik klub a másik kezére adja őket...” - írta az Összetartás 1937. szeptember 19-én. Árulják, hordozzák: a lap úgy számol be minderről, mint megtörtént eseményről, melynek a tudósító szemtanúja volt. A dologban az a fantasztikus, hogy a folyóirat prágai kirándulására egy teljes hónappal később: 1937 októberében került sor. Mi több, az Öszszetartás szerzője a költőt is látni véli „a budapesti kirándulók” között, holott József Attila ekkor épp a Siesta Szanatóriumban fekszik. Sebaj, némi leleplezést emiatt csak nem úszhat meg: „Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Reményik Zsigmond, Nádass József és József Attila egy kótyagos ideológia, egy vérszegény pacifizmus és egy veszedelmes nemzetköziség jelszavaitól megbódultan borulnak rá a büszkeségtől dagadó cseh mellekre, megbocsátanak mindent, s azt hiszik, hogy mert udvariasan összeverődnek a tenyerek előttük, mert gazdagon terített asztalok mellett látják őket vendégül, most már nincsen semmi baj, ők megmentik a 387