Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
Színünk és viszályunk GURULÓ ARANYAK El sem akartam hinni, hogy találhatok olyan, József Attiláról szóló, 1945 előtti szöveget, melyről a Bokor-Tverdota gyűjtemény ne tudna, de Reguli Ernő bibliográfiái, vagy Szabolcsi Miklós tetralógiája sem említené. Hogy mégis leltem egy ilyet, az előbb büszkévé tett, aztán kíváncsivá: vajon a Budapesti Hírlap nekrológja miért kerülte el e kiváló filológusok figyelmét? Pedig a BH írása önálló szöveg, nem úgy, mint a jobboldal más lapjaié: a Nemzeti Figyelőé, az Új Koré, a Nemzet Szaváé, melyek egyszerűen átmásolták az Új Magyarság sértően kurta, „a baloldalra sodródott” költő jelentéktelenségét sugalló, inszinuáns mondatait. A Budapesti Hírlap József Attila-nekrológjának (1937. december 5.) már a terjedelme is valami megbecsülésfélét érzékeltet. Igaz, a cikk fele nem más, mint a halál körülményeinek ismertetése, életrajzi adatok felsorolása: „József Attila, az ismert költő, pénteken este a balatonszárszói állomáson átrobogó vonat elé ugrott. [...] A szomorú hír őszinte részvétet keltett mindenütt, ahol a fiatal magyar költőnemzedék e tehetséges tagját ismerték. József Attila 33 éves volt. Eredetileg tanárnak készült. [...] Eleinte a Nyugat nyitotta meg előtte hasábjait, később a Szép Szó című folyóirat körül tömörült írók társaságában jelentkezett, s a lapnak szerkesztője is volt. [...] A nehézségek, melyek elé élete állította, fokozták idegességét, s végül is súlyos idegbaj vett rajta erőt, úgy, hogy szanatóriumban helyezték el. Kényszerképzetek gyötörték, de az erőteljes orvosi beavatkozás átmenetileg segített rajta. Néhány hete újra jelentkezett betegsége, s akkor Balatonszárszón lakó nővéreihez utazott abban a reményben, hogy a környezetváltozás és a családi kör melege segíteni fog rajta...” Részvétteli, de nem túl nagy intellektuális erőfeszítésre valló szöveg ez, ám tartozunk az igazságnak annyival, hogy mást és főleg másképpen mond József Attiláról, mint a lap hat évvel korábbi megnyilatkozása: a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetről írt recenzió, melynek anonim szerzője „a konzervatív, nemzeti ér-404