Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
József Attila A Medvetáncról, 1935-ös válogatott kötetéről eggyel több recenzió jelent meg, mint ahányról eddig tudtunk. írt róla 1935. szeptember 16-án A Reggel is. A lelkes kis írás elején sajnos egy kínos sajtóhiba éktelenkedik: Pőcze Borbála nevében az „ő” rövidre, a „z” pedig „s”-re cserélődött. Mégis öröme telhetett benne a költőnek, hiszen a cikk leszögezte: „Medvetánc című könyvével olyan sarzsit szerzett, amelytől sem lekicsinylés, sem elfogultság, sem finnyáskodás, sem pártoskodás meg nem foszthatja: adjuk tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy ez a 30 éves fiatalember legújabb költőnemzedékünk egyik legérdekesebb és legtehetségesebb tagja”, s ezt még másképp is próbálja érzékeltetni: „József Attila költészete egyszerűségben, kegyetlen igazmondásban, tisztaságban Kassák Lajos prózájával áll egy szinten”, ez pedig 1935-ben, az Egy emberélete megjelenése után már nagy szó volt. A Reggel cikke azonban még valami másról is szólt: „Megrendítőbb képét adja napjaink fiatalságának, az árván és éhesen kódorgó harmincévesek kiábrándult, kétségbeesett lelkivilágának, mint azok a generációs mozgalmak, amelyek mintha csak azért rémítenék a burzsoát, hogy vezéreiknek mandátumokat tolongjanak ki.” 1935 tavasza a Gömbös-kormány nemzedékváltást is ígérő reformdemagógiájának ideje, azoké az ifjaké, akik némi hazafias-népies máz fölkenésével pőre hatalomvágyukat próbálták leplezni. A Reggel úgy méltatta József Attilát, mint annak (az irodalomban is felbukkanó) típusnak az ellenpólusát, amely márciusban még harciasán szónokolt, áprilisban pedig már kormánypárti képviselőként bólogatott. „Derék József Attilánk a közszereplés izgalmai helyett a költészet mámorában keres vigaszt” - írta a névtelen recenzens, aki cikkét aligha véletlenül nem az érett, nagy versekből, hanem a Tiszta szívvel-bői vett idézettel zárta, ehhez ugyanis bátran hozzáfűzhette: „Ez ám az őszinte program!” Vagyis más, mint a reformiíjaké. Ha csak úgy nem? E reformifjak egyike, Halasy András 1937 könyvnapjára jelentette meg Új Szó című „kislexikonát”, 400 fiatal magyar író adataival, egy jobboldali diákszervezet, a Mefhosz kiadásában. „Ez 407