Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
József Attila Gondolatban - a Szép Szót szerkesztő József Attila tollából. Arra, hogy Gereblyés lett volna Fekete Imre, nincs közvetlen adat, csak arra, hogy ő volt Éles Mihály, Góbé László, Ilg Ottó, Vidéky László, Kapás Péter, Orondi András, Czivák Pál, Horváth Lajos - de miért ne lehetett volna eggyel több álneve is? Az ő „Feketeségét" erősíti az is, amit Markovits Györgyi A cenzúra árnyékában című könyvében olvasunk: „1932. decemberi letartóztatásakor Gereblyésnél házkutatást tartottak, s az Inprekorr néhány példányát találták nála”. Föltehető, hogy Inprecorr-példányok annál lehettek, aki a lapnak vagy szerzője vagy terjesztője (netán mindkettője) volt. A Vértes György szerkesztése idején közvetlen pártutasítás alatt álló Gondolatnak azonban, bár a baloldal legnagyobb élő költőjétől addig csak egyetlen verset közölt (azt is másodközlésben), mégsem kellett a tőle származó „ötsoros” bírálat, melynek kézirata nyilván lappang valahol. Ennek oka aligha volt pusztán „Fekete Imre” verseinek eltérő megítélése. (Miként az sem valószínű, hogy ez az eltérés a kötet „túldicsérésében” nyilvánult volna meg). Valószínűbb, hogy az igazi ok egy mindkét fél számára alapkérdést jelentő dilemma volt: kikkel, milyen alapon köttessék egység- vagy népfront? Ezen belül is (irodalomról lévén szó): döntő szempont-e a minőség akkor is, ha hozzánk eszmeileg közelálló alkotóról van szó? A Gondolat, noha deklarálta „népfrontosságát”, a gyakorlatban ezt (mint a KMP szervezetei és orgánumai általában) kommunista diktátum alapján képzelte el: ők mondják meg, ki antifasiszta és ki nem az, szociáldemokraták és polgári radikálisok tehát szóba se jöhetnek, ám aki az illegális mozgalomhoz tartozik, azt „csak hódolat illeti meg, nem bírálat”. Ha nem ilyen a Gondolat koncepciója, a Szép Szó megalapítására talán szükség sincs, lehetett volna ez a lap is József Attiláék publikációs fóruma. És tovább ezen a nyomon: akár a Gondolat is adhatott volna szerkesztői megbízatást (némi egzisztenciát) a költőnek, jóvátéve, amit ellene a párt (a kizárással, a moszkvai platformtervezettel, az 1934-es mellőzéssel) elkövetett, egyúttal minőségi orgánumot teremtve egy valódi egységfrontnak. Ezzel szemben kísérlet sem történt a költőnek a laphoz kapcsolásául