Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)

József Attila

József Attila a vers nem vers, hanem valami szándék versbe szedése. Ezt a spekulációt Gereblyés László most megjelent kötete teszi aktuá­lissá”. Lehet persze, hogy a Gáspárné említette vita mégis hatott Bálint Györgyre, mert amikor a Nyugatban újra, immár másod­szor írt a Gereblyés-kötetről, már a versek „szónokias program­szerűségét” is megemlíti, mondván: azokban „a hasznosság-elv kissé mereven érvényesül”, és leszögezi: „egy vers semmi esetre sem lehet politikailag hasznos anélkül, hogy szép lenne”. Legvé­gül (1937 augusztusában), a Szép Szó ír a kötetről, József Attila helyett Bóka László, és öt sornál ő se ír többet, de (talán a barát Cserépfalvi kedvéért) tompított szarkazmussal. Ahhoz, hogy Gereblyés volt-e „Fekete Imre”, 1939-ből kínál­kozik újabb adalék. A baloldali emigráció Üzenet című párizsi lapjában cikk jelenik meg, mely a Szép Szót (pártutasításra) ki­oktatja népfrontosságból. A választ K. Havas Géza egy anonim „elbujdosott barátnak” címezi, az olvasó mégis rájön, hogy a be­tiltás küszöbén álló folyóiratot éppen most ki bántja: „A közeljö­vőben magam is Nehogy engedj! címen harcos verseskötetet adok ki, aztán égszakadás, földindulás, a fejemen egy koppanás Pá­rizsba futok, és „Üzenet"-et küldök az otthonmaradottaknak...” Hogy aztán K. Havasnak miért pont a Gereblyés-kötet címe ju­tott eszébe, ez a történet talán épp arról szól - föltéve, hogy Gás­pár Zoltánná nem az önkényes emlékgyártók, hanem a fakuló memóriájukkal is hiteles tanúk egyike volt. A VÉGETVETÉS TECHNIKÁI A József Attila-jelenség annál irritálóbb volt a jobb (meg a szél­sőjobb) oldal számára, minél jelentékenyebb lett, tehát amikor felcímkézték, megbélyegezték, támadták, nemcsak ő volt a cél­pont, de a baloldali gondolat általa képviselt változata, és az álta­la reprezentált baloldali irodalom is. 413

Next