Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
Színünk és viszályunk váltották, nem határolták el a szellemet és az uralmat, hanem összekeverték, és természetes, hogy amikor új uralom került az élre, őket is ki akarták végezni. Most védekeznek, s mert az új uralmak felelőssé teszik őket, azt mondják, hogy ők védik egyedül a szép szót”. Nem értette, „mi szükség van arra, hogy berozsdásodott fegyvereket vegyenek a kezükbe, miért hívják mozgalmukat ismét irodalomnak, szónak, amikor célkitűzésük az irodalomban nyíltan és egyenesen politikai, baloldali?” A cikkre - reflexszerűen - Ignotus Pál válaszolt (Esti Kurír, 1936. április 12.) és természetesen ebben az írásában is szerepelt a költő neve (ez az adalék sajnos hiányzik a Kortársak József Attiláról három kötetéből): „Mit jelent egy irodalmi lapról szólva, hogy »baloldali«? Nem a szó ellen tiltakozom, csak tisztázatlan értelmű használata ellen. Csakugyan baloldalinak vallom magam, József Attila még inkább, s vele más társunk is, ki részt vesz a szerkesztésben”. Ismerve a Nemzet Szava „még baloldalibb költő” kitételét, úgy sejthetjük, hogy a „József Attila még inkább” épp ennek az önérzetes felvállalása. A manapság ritka, de annál példaértékűbb önérzet valósággal süt a válasz többi passzusából is: „Melyek ezek a rozsdás fegyverek, a mi lejárt eszméink? Amit mi akarunk, valóban lejárt, lejárt már 1849-ben, lejárt 1795-ben, lejárt 1600-ban, amikor Giordano Brúnót megégették, sőt mondhatnám, ezelőtt ezerkilencszázhárom évvel is lejárt. Aztán kiderült, újra meg újra, hogy azok jártak le, akik azt hitték, hogy lejárt”. A Világnézet-rovat 1936. május 21-én a Szép Szó újabb számából megint a költő publikációját emelte ki: „Érdekes - irodalmi és pszichoanalitikai szempontból egyaránt - a két vers, melynek közzétételére József Attilát Freud nyolcvanadik születésnapja indította” - és következik egy-egy szemelvény a versekből, még egy megsemmisítő erejű érvvel illusztrálva, hogy mit neveztek a magyar nemzetiszocialisták „zöldségnek”, József Attila inszinuálása azonban a Nemzet Szava hasábjain nem 1936-ban kezdődött. A lap irodalmi témákkal foglalkozó szerzője, Uy Károly (nem azonos Brecht megállítandó Ui-jával), akit még a Sajtókamara is kitiltott (nem akármikor: 1941-ben!) 416