Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
Színünk és viszályunk üldöztetés, amely kivétel nélkül minden oldalról körülvette a kor legnagyobb költőjét. [...] De nemzetietlenséggel soha senki nem vádolta József Attilát, és legkevésbé Németh László. Ezt nyilván Faludy György is tudja, s csupán egy olcsó szólam kedvéért írta le ezt a meggondolatlan mondatot”. Első ránézésre csak az tűnik furcsának, hogy a parasztpárti lap a szociáldemokrata Faludyval szemben (például Illyés helyett) Németh Lászlót veszi védelmébe, de mivel köztudomású, hogy Faludy nem volt a filológiai pontosság bajnoka, nem zárhatjuk ki eleve, hogy az indulat hevében valóban tévedett, és joggal koppintottak az orrára. Úgy tűnhetett, ezzel a mondattal csak azt folytatta, amit 1947. október 19-i cikkében elkezdett, mikor is azt merte állítani, hogy „a kommunista párt vezetői valóságos hadjáratot indítottak József Attila emlékének kisajátítására, noha közismert, hogy József Attila a szocialista költészetnek volt partizánvezére, sem a miénk, sem a kommunistáké, csak éppen mindkettőnké”, s ugyanott a népi írókat illetően is tabut sértett: „jellemzi őket az európai szellemtől való gyanús elkülönülés, és a hűvös, tiszta gondolkozás helyébe léptetett ál- és félművelt halandzsa, mely Szvatkó Páltól Németh Lászlóig nem egyszer adott eszközt az ellenforradalom kezébe”. Ez a kijelentés akkor épp leginkább a kommunista kultúrpolitikát ingerelte, amely ez idő tájt döntött úgy, hogy megpróbálja becserkészni Németh Lászlót (is). 1947 márciusában került sor az Illyés-Németh páros intim találkozójára a Révai-Horváth Márton kettőssel, s az udvarlás eredményeképpen az Iszony feltűnően elismerő kritikát kapott a Szabad Népben Keszi Imre, a Szabadságban Zelk Zoltán tollából, 1947. augusztus 24-én Lukács György a Szabad Népben „a forradalmi módon fellépő irodalomtörténészek” közé sorolta Németh Lászlót, a szociáldemokrata párt azonban egyelőre még független alakulat volt, Németh László megítélését illetően is saját véleménnyel, s a párt köré csoportosult értelmiségnek nem tetszett az újkeletű Treuga Dei. Faludy inkriminált mondata ennek a renitens álláspontnak volt a lenyomata. Révaiék demonstrálni akarták, hogy nem tűrik el pillanatnyi érdekeiknek még futó sérelmét sem, mint Faludy véleménye Németh Lászlóról, de a 422