Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
Színünk és viszályunk gyökértelen írástudó: „József Attiláról írok s Németh László jár az eszemben: ő természetbe, hajlamba, szellembe, görög és nyugati kultúrába, népiségbe, családba, sőt az Istenbe is belehorgonyozta az életét, hogy elkerülje ezt a sorsot”. A minőségérzékeny Németh László később szükségét érezte, hogy József Attiláról írt sorainak valamiféle magyarázatát adja. A Magam ellen „Harmadik oldal” című fejezetében így: „Több mint négy éve jobban ki voltam esve az irodalomból, mint Kazinczy Kufsteinben. [...] József Attila öngyilkos lett, kultusza támadt, s én a Külvárosi éj utáni verseiből egyetlenegyet sem láttam”. De vajon mi akadályozta abban, hogy elolvassa a verseket? Gulyás Pálhoz 1938. június 11-én írt leveléből kiderül, hogy technikailag semmi. „Én elég kevéssé ismerem. Első kötetét olvastam [valójában a harmadikat - Ny. A.] s egy későbbi proletárfüzetét [ez volna a Külvárosi éj - Ny. A.] Úgy hallom, szkizofréniában halt meg. Elolvastam, amit a Tanú ban írtam róla, éreztem ezt a bajt rajt. Nincs igazi költősorsa. Ezt mondtam én is róla, de azóta a Szép Szó s a sín csinált neki...” Megszakítom az idézést, nem a kínos stílusficam miatt (bajt rajt), nem is a rideg cinizmus feletti döbbenetemben (a sín meg a Szép Szó „csinál” József Attilának költősorsot?), s még csak nem is azért, hogy a „proletárfüzet” szó lekezelő ízét csócsáljam. A mondat folytatása állít meg, amit nem szokás idézni, holott önfeledten árulkodik Németh László fenntartásainak mibenlétéről: „Szegény Bányai [Bányai Kornél Ny. A.], alighanem különb költő volt, a kutya sem említi, igaz, nem tolta a zsidók szekerét”. Nagyvonalúan hozzáteszi viszont, hogy hajlandó ezen túltenni magát: „mégis szeretném elolvasni a művet, hátha jobb véleményem alakulna erről a szerencsétlen csodagyerekről. [...] Ha a könyvet elküldenéd kölcsön, a Jelleg számára írnék is róla.” (A Jelleg Gulyás folyóirata lett volna) „Én, ha írok, becsületesen megmondom, hogy nem szerettem”. És valóban, ez becsületesebb eljárás lett volna, mint a versek nemismerésére hivatkozni. Németh azonban az elolvasott József Attilát sem szenvedhette, s ezt önkéntelenül újra meg újra elárulja. Ha éppen nem Bányai Kor-424 i