Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
József Attila nél, akkor Gulyás Pál jelentette számára azt a költőt, aki József Attilánál sokkal méltóbb lett volna az elismerésre. Még 1954-ben is, a Gulyás Pál szobájában című írásban (Alföld, 1957), sosem véletlen szóhasználatával azt érzékelteti, hogy József Attila régen is, most is túl van értékelve: „Azoknak az időknek (a negyvenes évek elejének) két legtöbbet magasztalt költője, Babits Mihály és József Attila volt. A század költői közül - mondtam akkor - Gulyás hasonlít a legjobban hozzájuk. [...] Babitshoz tanultságában is hasonlít, József Attilához képzelete groteszk villanásaiban. S mégis, akik Babitsnak állandó tömjénezői voltak, József Attilában a harmadik nagy lírikust látták: ezt a költőt semmibe vették.” E sorok írója élénken emlékszik rá, hogy 1957 szeptemberében a Kortárs első számában, mint oly sokan mások is, Németh László Magyar műhely című esszéjét várta a legmohóbban. Ezt az írást a híre megelőzte, hogy a lapos üresség évei után ez végre szellemi izgalmat hoz, s a bartóki modell nagyívű gondolata engem, harmadik gimnazistát is lenyűgözött: „Kellene az élő mérleg, gondoltam, amely mind a kettőt, a módszert s a lelket is érzékelni tudja. Az egész újkori fejlődésnek egy nagy, lojális, s mégis más életösztöntől sugallt fölmérése, a többi nép szempontjából. Minket magyarokat életünk kettőssége, úgy éreztem, alkalmassá tesz, hogy e mérés egyik mérlege legyünk. Csakhogy nem fogalmi mű, nem elemzés kellene ide, amely csak magyaráz, javasol - alkotás, amely a ’módszert’ s a ’lelket’ új, szerencsés kapcsolatban mutatja fel. Ady, ha harminc évvel később születik, tán képes lett volna erre. És Bartók! Zenéjének nem ez az újságja, s mintaszerűsége, hogy ezt megcsinálta?” A végére érve mégis úgy éreztem magam, mint akit leforráztak, mert az esszéből végzetesen hiányzott valami, ami koncepcióját meggyőzővé tette volna. (Érdekes módon a Németh László-apologeták látni vélték benne, amit én nagyítóval is hiába kerestem: „így kerülhetett írták - Németh bartóki modelljében Bartók mellé József Attila”. Azóta is hiába nézem a szöveget, Németh László József Attilának a létezéséről sem vesz tudomást, a nevét sem írja le, ellenben leszögezi: „amit Bartók kristály-agya a fényben, a zene világ425