Varga Szabolcs (szerk.): Vészterhes idők a Mecsekalján. Háborúk, járványok és természeti katasztrófák Pécsett az ókortól a második világháborúg (Pécs, 2017)
Varga J. János: Jelenségek, égi jelek, jóslatok az oszmán „holdfogyatkozás” kezdetén 1680-1686
Varga J. János jelenség azonos lehet a korábban legalább három alkalommal, 1456-ban, 1531-ben és 1607-ben látott kométával. A kérdés a következő években is foglalkoztatta. Saját mérései és számításai, valamint Kepler bolygó-tana és Newton gravitációs törvénye alapján levonta a következtetést: az 1682-es égitest 76 éves ciklusban járja be ellipszis alakú pályáját a Naprendszerben, és tér vissza újra meg újra földközelbe.38 Hasonlóképpen- csak rövidebb-hosszabb keringési idővel - mozog valamennyi naprendszerbeli üstökös. Tudományos eredményeit a Synopsis of Cometary Astronomy (London, 1705) című munkájában tette közzé. A következő négy évben sem hiányoztak az égi jelekről szóló tudósítások. Az Oszmán Birodalom felső-magyarországi vazallus fejedelme, Thököly Imre - akit hibás politikai döntés következtében a váradi pasa 1685 októberében letartóztatott és bezáratott Belgrádba - a következőket jegyezte be fogsága idején is vezetett naplójába: „1685. december 18. [...] vagyon híre annak is: valamely új üstökös-csillag támadott volna, kinek is két sugara vagyon, Ausztria felé este 8 órakor láttatik, de nem nagy, és nem is sokáig tart.”39 Egy későbbi leírás szerint is „[...] látszólag rendkívüli vékonyságú test, s úgy tűnik fel az égen, mint egy gyenge, világító felhőcske, mint egy fátyol, melyen a többi csillagok teljes fényökben áttetszenek. Mégis e világító gőztömeg roppant helyet foglal el.”40 A csóvanélküli, szabad szemmel csak a legkedvezőbb körülmények között látható üstökös keringési ideje - Johann Franz Éneke (1791-1865) német csillagász számításai szerint - mindössze 3,3 év.41 Ha 1685 végén látták - amint Thököly írja -, akkor 1682/1683 fordulóján is itt kellett járnia, még ha nem is maradtak róla tudósítások. Bár 1684-ben nem vonult át üstökös az európai égbolton, az 1672-ben Szatmár felett észlelt jelenséghez hasonló tünemény mégis adott alkalmat jövendölésekre. A kontinens számos városából - többek között Boroszlóból, Drezdából és Lipcséből- jelentették, hogy szokatlan égi jelet láttak: a felkelő Hold mellett két kisebb „bolygótárs” tűnt fel, mindhármat nagy, fényes kereszt kötötte össze. Azután nyugaton is felbukkant egy sápadt félhold, éppen olyan, mint az oszmánoké - mondták -, de az előre nyomuló másik (három) elől visszahúzódott, mígnem a kereszt egymagában tündökölt az égen.42 Az égi látvány a politika nyelvén a kereszténység várható győzelmét és az Oszmán Birodalom közeli végét vagy legalább is meggyengülését jelentette. 38 Csorba 2011. 18. Néhány hónapos, esetleg egy-két éves eltérés a pályamódosulással függ össze, amely az üstökös sülyvesztéséből következik. Ugyanis a kométa magjának felmelegedése a Naprendszerben gőzkilövelléssel jár. 39 Thököly naplórészletét idézi Réthly 1962. 320. 40 Schedel 1834. 16-17. 41 Az üstökös felfedezését egyaránt kötik Pierre Méchain (1744-1804) és Jean-Louis Pons (1761-1831) francia csillagászokhoz (1786, illetve 1818). Pályájának meghatározása miatt mégis Énekéről kapta a nevét. A három asztrológusról 1. https://hu.wikipedia.org/wiki/Encke.üstökös és www.vasynet.com/.../Carl. Sagon.Cosmos.S01E04.Menny.es.pokol.doc 2015 42 Erasmus 1684. 94.; Europa Wirstu 1685. E4-F1. Az 1684-ben látott égi jel a ritka kozmikus „üzenetek” közé tartozik. A holdkorongot (vagy a napkorongot) körbefogó gyűrű a holdhalo (vagy naphalo), amelyen kifényesedő kerek foltok (mellékholdak, melléknapok) jelennek meg. A halo-jelenség légköroptikai tünemény, amely a nagy magasságú cirruszfelhők (jégtűfelhők) jégtűkristályain keletkező fénytörésből származik. Amikor a holdudvar mellékholdjaihoz fénykereszt is csatlakozik, létrejön a koszorú jelenség. A szakirodalom ezt a középmagas felhők vízcseppjein bekövetkezett fényelhajlással magyarázza. Bartha 2005. 142