Szabó Palócz Attila: Utazások apósommal. A Felvidéken. A déli végeken (térregény) (Budapest, 2023)
2. könyv. A déli végeken - 2. fejezet. Szerbia
Főiskolásaik, egyetemistáik, ha vizsgákra, szakdolgozatokra, vagy tudósok, történészek, ha nagyobb tanácskozásokra, konferenciákra készülnek, manapság is rendszeresen felkeresik a várost, elutaznak Mohácsra, hogy megnézzék a „nagy diadal” színhelyét. És fordított esetekben is: a török nagykövetet is rendszeresen meghívják ma már és egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy eleget is tesz a szíves invitálásoknak ha mi ünnepeljük az azokban a korokban, azokban a harcokban kivívott diadalainkat. Mostantól pedig azokra az alkalmakra is postázható a meghívó, amikor a nándorfehérvári csata évfordulóját ünnepeljük minden esztendőben, hiszen a magyar Országgyűlés nemrég nemzeti emléknappá nyilvánította ennek tiszteletére július 22-ét. Azt a napot, amikor 1456-ban Hunyadi János serege és a Kapisztrán Szent János vezetésével a vár felmentésére érkező jobbágy keresztesek döntő vereséget mértek II. Mehmed szultán ostromló seregére. De természetesen a korabeli forrásaink is általában bárdolatlan, barbár hódítókként jellemzik a törököket, hiszen mit sem adtak akkoriban még a politikai korrektségre. A kép azonban így nem lenne teljes, és főképp nem igaz, hiszen tudjuk azt is, hogy a más hatalmak, elsősorban a Habsburgok elől menekülő szabadságharcosainkat, vezéreinket például épp a törökök fogadták be, amikor ügyük itthon már elveszett. II. Rákóczi Ferencet így fogadták be Rodostóban, vagy például 1849-ben a menekülő Kossuth Lajost Bega Mustafa menekítette csónakon török földre. „Nagy feltűnést keltett, mikor a nagy halott sírjánál, Kossuth emlékünnepén, egy török turbánnal fején, széles nadrágú, nyitott inges alak jelent meg. Hosszú, ősz szakálla csaknem övéig ért, melyben fegyvereket és rózsafűzért tartott. Áhítattal hallgatta a beszédeket, aztán imát mondott és elment. Ez az exotikus ember Bega Mustafa volt, az a csónakos, ki Kossuthot 1849-ben Ada-Kaleh-ból török földre vitte, hol egy török tiszt vette védelmébe. Sikerült képen mutatjuk be ezt az öreg magyar érzelmű törököt” - tudósított például 1902-ben a Tolnai Világlapja is. Voltak hát más jellegű, nemcsak ellenséges találkozási pontok is közös történelmünkben. .. II. Mehmed pedig, aki seregeit ötszázötvenöt esztendővel ezelőtt Nándorfehérvár alá vezette, s akivel eleinknek még ezen kívül is oly sokszor meggyűlt a baja, az elfoglalt Konstantinápolyt - mint feljegyezték - virágzó, európai nagyvárossá fejlesztette. Hatalmas könyvtárat hozott létre görög és latin klasszikusok műveiből, garantálta a keresztény kereskedők biztonságát, sőt - ezt persze nem rögtön a város bevétele után, de kicsivel később - az ortodox egyházat is újraélesztette, örmény pátriárkát és zsidó főrabbit is hozatott szépen fejlődő városába. Habár nem ápoljuk emlékét szeretettel, mégsem volt az a bárdolatlan, utolsó utáni bunkó, ork, barbár uralkodó, amilyen kép esetleg kialakulhat róla a korabeli források alapján. Az Oszmán Birodalom valódi, s mint ilyen, első „Bega Mustafa, ki az 1849-ben menekülő Kossuthot csónakon török földre vitte” (Tolnai Világlapja, 1902. október 4.) 318