Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA nem vett tudomást az irodalomtörténet és -kutatás. József Attila hetvenötödik születésnapján kaptuk az ajándékot: az újvidéki Híd és a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete közös kiadványát. A Híd- könyvtár 10. számú kötetét, a József Attila Verseket - sárgás papírra nyomott fakszimilében. Az eredeti könyvecske 1940. december hónapban készült Szabadkán, 2 dinárért árulták, és Stern Emil válogatásában huszonegy verset tartalmazott. Stern Emilről sem tudunk sokat, jogász és publicista volt, s 1942-ben munkaszolgálatosként a keleti frontra került, ahonnan nem tért vissza. A Híd gyakran foglalkoztatta, betűjellel aláírt cikkei mellett még Fekete Béla álnéven ismert. Az 1940-es József Attila-válogatás persze nem a véletlen müve: a folyóirat, főképp tudatosan szerkesztett utolsó éveiben, nagyon is érzékeltette, mit akar. Mondanivalójuk kifejtéséhez gyakran hívták segítségül régmúlt vagy közelmúlt irodalmunk alakjait, Laták István külvárosi versei, Balogh Edgár cikkei, Mayer Ottmár (Szántó Árpád) világszemléi mellett valamely tardi népballada éppúgy olvasható volt, mint Ady Endre, Juhász Gyula egy-egy költeménye. Johannes R. Bechert Gorkij és Miroslav Krleza követte. József Attila neve - fájdalom - csak nagyon későn, halála után került a Hiába; a nekrológot az a Stern Emil írta, aki a Híd-könyvtür József Attila-verseit is szerkesztette. Említettük már, noha a késői szerepeltetés ellentmondani látszik ennek, József Attila könyvvé formált verseinek a Hídban előzménye volt; nem utolsósorban azzal a tartással, amelyet a folyóirat képviselt. A József-versek ily késői meglátásáról árulkodó szürke hályogra persze nincs mentség. Töprenghetünk azon, hogy József Attila miért nem szerepelt verssel - még életében! - a szabadkai folyóiratban. Nyilván nem adott kéziratot, hiszen költeményeinek „témája” nem lett volna akadály. Ezt a hangot képviselte, csak sokkal kisebb művészi erővel, Laták István is, az állandóan szerepeltetett hazai költő. Stern Emil, az előbbiekben már említett kötet bevezetőjében József Attilát az egyetemes magyar irodalom Petőfit és Adyt folytató örökösének nevezi. A hagyománytudat láncszemének pontos megnevezése értéket is jelöl. „Mert úgy érezzük, hogy József Attiláról hallgatni éppoly nagy bűn, amilyen 14