Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA volt, a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben című pszichoanalitikus naplóban név szerint is szerepel. A Borda Antikvárium egyik ajánlójegyzékéből átvett, a Tanítások című kompozíció eddig ismeretlen 15. része jól egészíti ki, s mintegy imahangon le is zárja az 1923 őszén született poémát. íme a teljes József Attila-versek, a Stoll Béla megrajzolta, mai tudásunk szerint legteljesebb költőarc. Félve mondom, hiszen nem vagyok József Attila-kutató, az egyik vers, a Szépség koldusából ismert Parasztanyóka talán hosszabb is egy sorral. Mindez a költő születésének 75. évfordulójára a szegedi Somogyi Könyvtár kiadásában fakszimilében megjelent pályakezdő kötetet újólag forgatva jutott az eszembe. A kiadványt gondozó, s ahhoz utószót író Péter László közli: „Kesztner Zoltán példányában a 44. lapon egy közben észrevett sajtóhibát saját kezűleg javított ki a költő. Lemaradt a vers utolsó sora: »S az öreganyó olyan szomorú.«. Tintaceruzával írta be a hiányzó sort, s alája a figyelmeztetést: »Hibaigazítás!«. Hitelesítésül pedig a nevét. Mindössze három ilyen példányt ismerünk. Az érdekesség kedvéért e kiadásunkban ezt a lapot Kesztner példányából vesszük.” (Egyébként a fakszimile könyvecske eme lap kivételével a Móra Ferencnek dedikált példány alapján készült. - Sz. L.) Mi bajom a vers „meghosszabbításával”? Először is az, hogy a költő a kézzel bejegyzett sort nem a vers utolsó sorának szánta, hiszen nem pont, hanem vessző van a végén. S minthogy a Parasztanyóka című költemény - az utolsó sor kivételével („Macskája vén, már régen nem dorombol”), mely az egészre rácsapó, egy kissé a muzsikából kibillentő hatásos zárás - mindvégig páros rímben van írva, valószínű, hogy József Attila a tintás sorral valamelyik nyomtatott sort akarta kiváltani. Méghozzá a két sor - „Lakán is ott borong ez a ború, / Falán sok szentkép, néma koszorú” - közül az egyiket, hiszen az ő sorvégükre rímel a kötetbe tintával jegyzett verssor szomorúja. Mi az ajánlatom? íme, a Parasztanyóka általam vélt befejezése: „Letérdel ott a bús hideg kövön / S ha van öröm, úgy néki ez öröm. / Lakán is ott borong ez a ború, / S az öreg anyó olyan szomorú, / Macskája vén, már régen nem dorombol.” 18