Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
REND ÉS VÉGTELEN J. A. 2008. április 11. Lillafüred „Erős képzelet szüli az okokat” (Montaigne) Sajnos nem olyan kort élünk, hogy a vers - a tisztán szólás szava és erkölcse - érvényt szerezhessen magának. Mert a pénz csörömpöli tele a jobb sorsra érdemes világot - a tőkéseké a haszon a líra bujdokolni kényszerül. De ez a bujdosás sosem megsemmisülés, hanem kivárás: a csend robbanása. Azé a csendé, amelyet József Attila is magában hordott. Akinek füle van a meghallására, érzékelni fogja, hogy ma nincs nagyobb szükségünk másra, mint erre a csendre. Az építkező öröm s az összekuszálódott világ dolgait kiegyenesítő bátorság csendjére. A költő áprilisi születésnapja - aranybetűs ünnep minden évben. A vers szépségének adózva ki-ki megszülheti magában az ő József Attiláját. A dacosat, a gyémántlogikájút, a szegénységgel viselőset, ugyanakkor a leggazdagabbat: aki nem hagyta meggörbülni a világ gyémánttengelyét. Aki istenkereső hitében, zúzmarás pillanatai ellenére, rátalált az emberre. Emberségnyi hitével arra ösztönözte, hogy ne legyen kiszolgáltatott. Hogy ne hagyja magát megalázni. Üvöltse világgá fájdalmát - nagyon fáj! -, hogy az űrmélyi csendben az is meghallhassa kozmikus panaszát, aki eddig jobbára csak a saját zsebére ügyelt. A művészet, fókuszában az irodalommal, csodákra képes. Fölrázhatja a gyakran elalvó vagy épp a mindennapi betevő falatjának előteremtésében - ebben az egyre irdatlanabb munkában - megfáradt vándort, hogy hitét ne a senkikre pazarolja. „Ki fűtve lakik öt szobát”, amikor mások nyomorognak, az más aljasságokra is képes. József Attila, a ma is élőnél élőbb, tudta, hogy csak a törvény a tiszta beszéd. S azért karcolt jelet a téli éjszakára, hogy megmérhesse - „mint birtokát a tulajdonosa” -, van-e mozdulni erő: föl a szabadba! 42