Vári Fábián László: Koponyámban gyertya. 100 vers (1969-2019) - Rádiusz Könyvek 8. (Budapest, 2020)

Utószó

Utószó kedő tudatossággal és a többiekénél szélesebb forrásvidékű kapcsolat­­rendszerben s összetettebben lényegítette át az ebből a kulturális biro­dalomból feléje hullámzó üzeneteket. A Táltosok című verséhez fűzi hozzá például, hogy „címe az ősi pogány kori hitvilág papjait, a táltoso­kat idézi, akiknek sokszínű tevékenységét meséink, mondáink töredé­kes emlékein túl - a pogány Vata idejétől Bornemisza Péterig és a 18. századi boszorkányperekig - a történelmi folklorisztika is felemlegeti”. Költői önértelmezésének számos más pontján is - varázslatokat, átvál­tozásokat, mondákat, tanúvallomásokat, legendákat, rítusokat idézve - meghatározó találkozásként emlegeti az őt szorosabban a folklórhoz fűző, művészeti erejére ráismertető pillanatokat. Módszereiben, képi és formai megoldásaiban e gazdag tapasztalatai segítségével a folklórin­tegráció terepein szuverén értékeket teremt, ha nem kevesen, így Cso­konai, Arany, Weöres, Juhász Ferenc és mások is ott jártak előtte a népi kultúrából merítő magyar líratörténet útján. A kárpátaljai költő közülük Arany János, Ady, Sinka István, Nagy László és József Attila hangjára figyelt fel leginkább. József Attila folklórkezelésének példázatán sugár­zik elő - és éppen a József Attilához írt „ujjgyakorlatokban” (.Nyolcso­rosok) - többek között - ez a szakasz: „Báránybundába bújt a nap, / ho­mályló célkereszt a háta. / A pásztor tenyerébe köp - / ólmozott botot vág utána.” „Siralmas immár énnekem, szoknyád árnyéka szívemen. / Hagy­nám hitemet - nincs kire, / bujdosik bánatom messzire” - emlékezik a folkórba néző szerelmes József Attila hangütésére a Széphistóriák is. A történelem- és népsors-szervesítő személyiség központja körül úgy keringenek ezeknek a műalkotó szemléleti-nyelvi övezeteknek: a történelmi emlékezetnek, a műköltői előzményeknek, hatásoknak, a nemzeti és az egyetemesebb népi kultúra motivációinak, a kozmikus létérzékelésnek, a mítosznak, a református vallásnak, a transzcenden­cia jelenségeinek, a Biblia képeinek és a konkrét időnek a pályái, akár a bolygók a naprendszer ovális vagy körívein. Meghatározzák, kifeje­zik és poétikai értelemben is minősítik ezt a lírát, amelyben - a centrá­lis szerkezet atommagjából - egy nemzetrész, sőt egész nemzet sorsa néz szembe a történelemmel és a mindenséggel. 219

Next