Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken - Opitz Archaeologica 1. (Budapest, 2007)
III. Az ábrázolások tematikus felosztása
A lemezhez képest az öntött példányok jóval rosszabb minőségűek. A legjobb a Bágyog, Gyár-hegyi csat, de a sas tollazata már ezen is csak jelzésszerű, a hal pedig fordítva áll, a feje van a sas csőrénél. Nagyon hasonló ehhez a dunapentelei (?) csat, de rosszabb minőségű, viszont a hal még felismerhető. A véretekről ez a hal szinte teljesen eltűnt, magukban véve nehéz lenne azonosítani az eredeti ábrázolást. A keretük azonban azonos, bemélyített körökből áll. Nincs kizárva, hogy egymás másolatai, de ilyen kis esetszámnál kockázatos általánosítani. Itt kell megemlítenünk Zlata Cilinská véleményét, aki halat vélt felfedezni egy griff csőrében a zelovcei (Zsély, SK) 30. sír csatján (48. t. 15, 4,2 cm; Cilinská 1973a, 39, T. VI. 3; jó nagyított fotó: Cilinská 1981, 12, 49; fotó). Hasonló a krumvíri veret griffábrázolása is (48. t. 14, 4,8 cm; Profantová 1992, 671, Taf. 15/6, 7, Taf. 54/9. [fotó], de a tárgy elveszett; Szentpéteri 2002, 216). Ez azért érdekes, mert egyedülálló lenne, a hal (?) ilyen ábrázolása a motívum szabadabb kezelésére utalna. 10c altípus: Sas kereszttel 23. térkép; 48. tábla Cunovo (Bratislava): publikálatlan veret (MNM: 23.950.2, a közlés lehetőségét Garam Évának köszönhetem), 2,8 cm (48. t. 8); (Csallány 1956, 230; Szentpéteri 2002, 67). Hatvan, Boldog: vétel: 4 db veret: 2,3 cm (48. t. 7); (Hampel 1905,1. 616, 1985, II. 96, III. Taf. 74, 2-5; László 1935, 19, II. t. 11; Csallány 1956, 95. sz.; Szentpéteri 2002, 158). Komárno, Lodeníc: 12. sír. Aranyozott veret: 4,3 cm (48. t. 9); ló/fegyver: lovassír (Trugly 1987, 254, Taf. III. 3, Taf. XXXII. 9; jó fotó: Trugly 1994, 67, 39. kép; Szentpéteri 2002, 207). Az előzőnél is kisebb, de annál érdekesebb a következő csoport, a keresztet tartó sasos veretek együttese (Hatvan, Boldog, Komárno, Lodeníc 12; Cunovo 48. t. 7-9). Ezek közül a komárnói a legjobb minőségű, mivel poncolt és aranyozott is. A kiterjesztett szárnyú, szembeforduló, fejét oldalra fordító sas heraldikus típusa már igen korán (Kr. e. 6. század) kialakult (László-Rácz 1977, 93), és egyformán fontos jelentéssel bírt a sztyeppei, antik és germán népek szimbolikájában. A sas kereszttel való kombinálása viszont mégis a nomád és a keresztény hitvilág szinkretizmusára utal, hasonlóan a fenti veretek sas-galambpár együtteséhez. Mivel az eddig ismert három lelet rajza és típusa igen hasonló, arra következtethetünk, hogy ezt az ábrázolást nem variálták. A Budapest, József Attila-lakótelepi csaton hasonló jellegű sast látunk, de kereszt nélkül. Igen primitív megoldása másodlagos kompozíciót sejtet, de bizonyos fokig a római légiók jelvényét is eszünkbe juttathatja. Ennél többet egyelőre nem mondhatunk, elterjedésük (Északnyugat-Magyarország) a határvédelmi vonal közelsége miatt felvetheti, hogy ez a típus esetleg eredetileg hadijelvény jelképe (is) lehetett az övezeteken. lOd altípus: Madár és hal egyéb ábrázolásai 3. térkép: 48. tábla Budapest IX., Wekerle-telep (József Attila-lakótelep): 8. sír. Csat: 4 cm (48. t. 10); lófegyver: egy nyílhegy (Nagy T. 1973, 201-202, 205, 142. kép; Nagy M. 1998,1. 64 [28. l.], II. 57, Taf. 49/8, 3,158. Taf. 150, 3; Szentpéteri 2002, 77-78). Hranicná pri Hornáde, Kechnec: 118. sír. Csat: 4,9 cm (48. t. 11); ló/fegyver: nincs (Pástor 1971, 125. obr. 35, 12; jó fotó: Dekan 1980, 53. kép; Szentpéteri 2002, 187) - nagyszíjvég: 9. típus. Mikulcice, telep: Nagyszíjvégtöredék: 4,5 cm, aranyozott ezüst (48. t. 12); (Poulík 1975, T. 2, T. 24, 1; Profantová 1992, Nr. 32, 679, Taf. 18/3; Szentpéteri 2002, 241). Székkutas, Kápolna-dűlő: 382. sír. Nagyszíjvég: 4,5 cm, aranyozott (48. t. 13); ló/fegyver: nincs (Awaren in Europa 1985, 79, Kat. XXIII. 5, 80, Abb. 82; Az avarok kincsei 1986, 39. kép; Nagy K., B. 2003, 54, 134. kép 49, 201. kép 10; Szentpéteri 2002, 359). Halászsast láthatunk még a smrdelji lelőhelyen előkerült nagyszíjvégen is (Dimitrijevic 1966, 59, 72, T. VIII. 4. - 21. t. 8), de ez az ábrázolás véleményünk szerint inkább a kerek állatos (madaras) veretek köréhez köthető, ott már szóltunk is róla (6b). A fennmaradó néhány tárgy az eddigiek fényében kap jelentést. A székkutasi halas szíjvég (48. t. 13) értelme - amely önmagában jó keresztény jelkép is lehetne, a halat tépő sasos ábrázolások (és esetleg az ilyen jellegű griffes [?] veretek) alapján bizonyos fokig kérdésessé válik. A következő két madaras ábrázolás értelmezése még ennél is bonyolultabbnak tűnik (Hranicná pri Hornáde 118. - madaras csat, 48. t. 11, Mikulcice - nagyszíjvég töredéke két pávával, 48. t. 12. - lOd altípus). 90